De mit csináljak, ha semmi nem változik? Továbbra is hallok olyan mondatokat, amelyektől majdnem leesek az ágyról/székről (pl.: "hozzám jössz feleségül?", meg "együtt élünk, megosztjuk az életünket", meg amikor anyámról úgy beszél, mint leendő anyósról), és amiket sokszor fel sem fogok, nem hogy még elhiggyem. Pedig el kéne :). Az összes nehézség, ami van, abból adódik, hogy ebben a szerencsétlen országban minden olyan bonyolult és mindenki mások dolgaival foglalkozik, ahelyett, hogy a sajátjával törődne. Mindketten nagyon szeretjük Magyarországot, de amikor látom, milyen nehézségekkel szembesül rendszeresen, akkor én is elcsodálkozom, hogy miért is akar ide jönni? De mint tudjuk, erre a kérdésre a válasz: miattam.