Elsején átbeszéltük a dolgokat, miután jól összevesztünk (mások előtt), és megtapasztaltuk, hogy a szüleink bizony aggódnak értünk. Szerintem a férjemnek akkor tűnt fel, hogy gond van, amikor megtudta, hogy a szüleink is észrevették már. Persze még semmi nem történt, de legalább már beszéltünk róla. Most majd jön néhány hét, amikor lesz időnk gondolkodni azon, mit akarunk és hogyan lehet az elérni, mivel én hosszabb időre elutazom, ráhagyom a gyerekeket, a mindennapi gondokat, mindent. Nagyon kíváncsi vagyok, mire jut majd, ha esetleg gondolkodik egy kicsit.
Tegnap anyukám mondta, hogy jó lenne a stresszt kikerülnöm otthon is, a munkahelyen is (nagyon rossz hatással van rám). Az otthonit az utazással kicsit kikerülöm, és remélem, hogy mire visszajövök, javul a helyzet. A munkahelyit nem tudom kikerülni, óriási bizonytalanság van most itt is. De ez elől is kicsit elmenekülök, és mire visszajövök, tisztázódnak a dolgok, legalább egy kicsit. A kollégákat megkértem, hogy e-mailben azért értesítsenek, tudjam, hogy mire jövök vissza. Utána majd döntök, hogy hogyan tovább. Egyelőre elvégzem a munkámat, hogy ne hagyjak semmit másra (helyettem ne dolgozzon senki). Amúgy nagyon kevesen vagyunk bent, viszont sokat beszélgetünk, kivesézzük az elmúlt hetekben történteket, és próbáljuk kitalálni a jövőt, persze eredménytelenül. Majd meglátjuk - ahogy a vak is mondaná.
