Küzdök az idiotizmus ellen. A munkahelyemen gyakorlatilag a lendület viszi előre a munkát, csak azért működünk, mert mindenki tudja, hogy mi a dolga, ugyanis a vezetőinkre jelenleg egyáltalán nem számíthatunk. Aki kéznél van, annak nincs döntési jogköre. Akinek van, az sosincs kéznél. Mindenki hülye kérdéseket tesz fel, amiből látszik, hogy fogalma nincs arról, milyen munkát végzünk mi. És ez így nagyon nehéz. Egész nap csak a morgást lehet hallani minden irodából, meg a sóhajokat, hogy már megint milyen idiótával akadtunk össze. És mindezt úgy csinálni, hogy az sem vigasztal, ha mehetek haza, mert a hazafelé úton biztosan eszembe jut valami, amitől még rosszabb lesz a kedvem, otthon meg egyedül üldögélek a tévé előtt miután a gyerekeket letettem aludni ... hát nem egy felemelő állapot. Mennyire jellemző, hogy délután rövid időn belül több embertől is megkérdezte valaki: "hogy vagy?" és a válasz mindig az volt: "lehetnék jobban is". Basszus, ennek nem így kéne lennie...