Arra várok, hogy velem is beszéljenek a jelenlegi helyzetről. Mármint a nagyfőnökök. Mert mindenkit egyesével felhívnak. Egyébként egész nap mindenki feszült volt (a többség már hazament, néhányan még vagyunk itt várva a hívást), az előbb a közvetlen főnökömmel beszéltem, és kiderült, hogy tényleg sokan fel fognak állni. Jó néhány embernek ez az utolsó lökés lesz. B.D. már gyakorlatilag felmondott, még néhány hétig dolgozunk együtt, aztán vége. Én nem tudom, mit tegyek. Nem látom a koncenpciót, nem tudom, mi várhat rám itt. Én tényleg szeretek (szerettem) itt dolgozni, de ha azok a dolgok megtörténnek, amiket itt többen is rebesgetnek, akkor valószínűleg én is másik állás után nézek. Pedig isten látja lelkemet, ez nem volt tervbe véve még jó néhány évig. Mostanában ne igazán várjatok tőlem jó kedvű posztot.