Nem történik semmi. Sem otthon, sem máshol. Csak vagyok. Saját magamat is unom sokszor. Reménykedem, hogy hamarosan megváltozik ez a helyzet és kicsit felpezsdül az élet. Nagyon kellene, mert ez így hosszú távon nem fog jót tenni nekem. És ha nekem nem tesz jót, akkor a környezetemben lévőknek sem, mert előbb-utóbb mindenkitől idegbajt kapok, azt meg jobb megelőzni. De nem tudom, tehetnék-e bármit ennek érdekében, vagy nincs más megoldás, mint várni a jobb időket. Egyelőre várakozó állásponton vagyok.
Nincs miről írni
2012.11.01. 18:45A bejegyzés trackback címe:
https://azentitkaim.blog.hu/api/trackback/id/tr115160978
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.