Az utóbbi napokban elég rosszul alszom és nem is érzem túl jól magam. Gyakran a gyomromban érzem az idegességet. Mindez azért, mert problémák akadtak a családban, amiket persze megint nekem kell megoldanom. Annyira, de annyira utálom ezt a helyzetet, mintha én lennék az egyetlen használható ember a családban. Ilyenkor legalábbis mindenki rám számít, rám támaszkodik. És ez elég komoly idegbajjal jár. Néha úgy érzem, legszívesebben nem tennék semmit, oldják meg maguk. De akkor utána hogy számolnék el saját magammal? Nyilván segítek, csak hálát ne várjak, mert az nem nagyon lesz. Ez jutott nekem. (Mindezek mellett azért néha így is én vagyok a "szar alak", csak ha baj van, akkor hirtelen fontosság válok.)