Nagyjából ezekkel a szavakkal búcsúzott el tőlem ma reggel B.D. arra a kevés időre, amíg nem látjuk egymást (azt hiszem, hamarosan megjelenik itt a folyosón, de nyilván nem jöhettünk együtt).

Szokásunkhoz híven egy üveg bor melletti beszélgetéssel kezdődött. Mivel már elég régen nem találkoztunk (bent a munkahelyen is csak futólag), elég sok ideig beszélgettünk, ami nagyon kellett már mindkettőnknek. Aztán persze eljött az az idő, amikor rátértünk a "lényegre", és kicsit (nagyon) közelebbi kapcsolatba kerültünk. És igen, tényleg jó volt :).

Aztán további beszélgetés után elalvás előtt még kapott tőlem egy kis altatót, ami ellen egyáltalán nem tiltakozott :).