Ma kávéztam egyet E.Sz-vel. Már a múltkor sem voltam biztos benne, hogy mit is akar tulajdonképpen, van-e bármilyen célja, vagy csak szimplán szeret velem beszélgetni. A kép ma sem tisztult. Voltak egyértelmű és kétértelmű megjegyzései is. Célzott arra, hogy lesz majd legközelebb is, meg majd egyszer, ha több ideje lesz, akkor hosszabb beszélgetésünk is. Kiderült, hogy elgondolkodott azon is, lehet-e ebből több, kvázi folytatása a kapcsolatunknak, hiszen sok-sok évvel ezelőtt mi nem jutottunk túl messzire egymással, de hogy miért, az nem derült ki akkor sem, és azóta sem. Mondtam neki, hogy nekem nem kell azon gondolkodnom, meddig juthatnánk mi együtt, az ő álláspontját viszont nem ismerem, azon neki kell gondolkodnia. Meglátjuk, előbb-utóbb mindenre fény derül.

Egy biztos, jól érzem magam vele, és ő is velem, tetszünk egymásnak, nem véletlen volt az a rövid kapcsolat szinte még gyerekként. De ezen kívül semmi más nem biztos.