K.P.-vel a lehető legváratlanabb helyzetekben lehet komoly beszélgetéseket folytatni. Ma egyáltalán nem számítottam még arra sem, hogy egyáltalán váltunk pár szót, aztán meg azt nem, hogy a pár szó sok mindent tisztáz. Személyesen nem találkoztunk (bár a boltból hazafelé menet láttam), de chateltünk kb. fél órát. És ez alatt az idő alatt végre tisztázódott, miért "fél" tőlem mostanában. Pontosabban arra derült fény, hogy azért nem történt semmi január óta, mert őt a lelkiismerete nem hagyja, és egyébként sincs teljesen tisztában azzal, hogy mit is akar. Amíg pedig ezt nem tudja, nyilván lépni sem tud az ügyben. Hát ezért laposodott el az egész. Ráadásul azt tapasztaltam az elmúlt hetekben, hogy kerüli a találkozást, még az ártatlan találkozást is. Ebből pedig én arra a következtetésre jutottam, hogy talán fél attól, hogy hatással vagyok rá, hogy esetleg nem tud ellenállni a "kísértés"-nek. Nem számítottam rá, hogy ezeknek akárcsak egy részét is kimondja, de megtette. Ez számomra azért elég nagy megnyugvás, mert most már tudom, hogy álljak hozzá (nagyjából úgy, ahogy eddig ösztönösen tettem, csak most már tudatos lesz az egész), és tudom, hogy nem érdemes várnom rá - ahogy eddig is sejtettem. Ez kvázi "lezárás" volt, de igazából nem vágtuk el a folytatás lehetőségét, csak elengedtük egymást. És ez nekem most egyáltalán nem fájt. Jó, hogy tudtunk beszélgetni egy kicsit.