Mitől lesz jó (igazán jó) egy házasságon kívüli kapcsolat? Nálam akkor működik jól a dolog, ha nem teljesen érzelem-mentes, de nincs szó szerelemről. Inkább haverság/barátság alakul ki. Visszagondolva az elmúlt évekre, azok a kapcsolatok alakultak jól - szexszel vagy később anélkül -, amelyek esetében kialakult ez a baráti kapcsolat. K.P.-vel ilyenről nem volt szó. Persze sok beszélgetés volt, és még van is, de azok igazából felületesek, leginkább a családról szólnak, de soha nem éreztem úgy, hogy számíthatnék rá, ha úgy alakulna.

B.D.-vel viszont már hetekkel (sőt hónapokkal) ezelőtt is kimondottan komoly beszélgetéseink voltak, és az ő esetében van egy olyan érzésem, hogy ha úgy alakulna, számíthatnék rá. Az meg egyértelmű, hogy ő számíthat rám. Ha nem lenne közöttünk a továbbiakban intim kapcsolat, akkor sem esnék kétségbe, mert nem veszítenénk el egymást, ebben biztos vagyok. De szó sincs szerelemről, vagy hasonló érzelemről, mert tudok rá higgadtan gondolni, tudok racionálisan dönteni vele kapcsolatosan, és tudom a munkakapcsolatunkat munkakapcsolatként kezelni. Jól érzem most magam ebben a helyzetben.