A vasútállomásról hazafelé az autóban végig szoktam gondolni egy csomó dolgot, többek között a pasikról, akik az életemben (akár csak egy kicsi) szerepet játszanak. Valamelyik nap összeraktam az összes pasiból a tökéletest, mindenkiből a legjobb tulajdonságát kiemelve. A tökéletes pasi számomra:
- akivel lehet jókat beszélgetni és van humora
- aki egyedül él vagy van egy lakása a szerelmi légyottokra
- akinek bármikor írhatok egy e-mailt vagy sms-t és nem kell attól tartanom, hogy egy féltékeny nő cirkuszt csinál miatta (ami nem azt jelenti, hogy nincs nője, hanem azt, hogy az nem féltékeny)
- aki nem olyan szegény, mint a templom egere és nem gond számára venni egy üveg bort, vagy meghívni vacsizni, esetleg szeret (és tud) főzni
- akivel éjszaka összebújva lehet aludni, de ha úgy adódik, a délutáni légyottokra is vevő
- aki jól csókol
- aki az ágyban kellőképpen gyengéd, de határozott is, nem túl vad, és nem unalmas
- aki nem csinál problémát a gumióvszer használatából
- aki válaszol, ha kérdezik, és esetleg hajlandó megbeszélni dolgokat.
Olyasmit fel sem sorolok, hogy igényes magára és emberszámba vesz, meg hasonlók, mert ezek természetesen elvárások, és ezekkel a tulajdonságokkal minden eddigi pasi rendelkezett.
Nincsenek is nagy igényeim, ugye?
