Barátnőm tette fel a kérdést, hogy ki a jobb, K.P. vagy B.D.? Nem sokat hezitáltam, azt mondtam, B.D. Ami igaz is, ha mindent összevetünk, mert persze van, amiben pont nem ő a jobb, de összességében azért vele elégedettebb lehetek :). Egyetlen dolog hiányzik vele kapcsolatban, és ezt a hiányt soha nem fogom tudni betölteni, ha vele leszek. Mégpedig az, hogy igazából együtt aludjunk. Mert ha már ott a lehetőség, hogy együtt töltsük az éjszakát, akkor én már szeretnék _együtt_ aludni, tehát odabújni hozzá éjszaka vagy megsimogatni, érezni, hogy velem van. De ezt vele nem lehet, mert ő úgy nem tud aludni. És ha épp nem igényli a célzott ébresztést, akkor nem szereti, ha hozzáérek. Azonnal felébred és morog, hogy álmos. Hát ez annyira nem tetszik nekem :). De azt hiszem, ez érthető is. Viszont egy felnőtt embert ebből a szempontból már nem lehet megváltoztatni, úgyhogy így kell elfogadnom a dolgot. Túl sokszor úgysem fogunk együtt aludni, azt hiszem, túlélem.

(Az jutott eszembe, hogy ha majd együtt megyünk vidékre, szeretkezés után visszamegy majd a saját szobájába? Elképzelhető.)