Tele van a fejem mindenféle gondolatokkal, egy része a munkával (rengeteg munkával) kapcsolatos, más része a családdal, és persze ott van benne K.P. és B.D. is jócskán. Nem is én lennék, ha problémamentes pasit sikerülne kifognom - komolyan mondom, elgondolkodom azon, hogy visszatérjek a profhoz, vele van a legkevesebb macera :). Persze azon is elgondolkodhatnék, hogy nem kell nekem házasságon kívüli kapcsolat, de ez ebben a formában nem teljesen igaz. Tegnap este szeretkeztem a férjemmel, és tényleg jó volt, mint általában, de pont ez a baj, hogy mindig ugyanolyan. Már tudom, mikor mit fog tenni. Próbálunk mi kicsit változatosabbak lenni, de ennyi év után már irtó nehezen megy. A változatosság meg gyönyörködtet, mint tudjuk. De mi lenne, ha kicsit nyugalmasabb változások lennének? Túl egyszerű lenne az élet?

Basszus, nagyon nehéz koncentrálni a munkára.