Amióta internetezem (ennek közel 20 éve, még az őskorban kezdtem), használom a különböző csevegő programokat és oldalakat. Régen még leginkább az irc volt, aztán jött a phone és a talk, persze mind csak írásban, és csak szövegesen, sehol egy grafika vagy kép, neadjisten hang. Rengeteget beszélgettem, nagyon sok embert ismertem meg, jó néhánnyal személyesen is találkoztam és akár barát is lett belőlük.

Volt egy időszak, amikor egy szűkebb közösségnek voltam állandó tagja, ha megjelentem a chatszobában, többen is örömmel üdvözöltek, ha néhány napig nem jöttem, hiányoltak. Akkor még kevesen voltunk és személyesen is találkoztunk néhányszor, az egyik találkozó egy vidéki városban volt. Ott szembesültünk egymással először, mivel akkoriban képeket még nehézkes volt küldeni, csak a leírásokból tudhattuk, nagyjából hogy néz ki a másik. Voltak is ebből félreértések és csalódások.

Volt egy srác, akivel nagyon jókat beszélgettünk. Ő Amerikában élt és dolgozott, én Pesten tanultam, elég nagy volt az időeltolódás, de így is gyakran beszélgettünk. Sosem láttam, mégis szinte beleszerettem. Néhányszor felhívott a kollégiumban, ami neki persze nem volt drága, de nekem elképzelhetetlen volt, hogy egy óráig beszélgetek valakivel telefonon, aki a világ másik végén van. A hangjába is beleszerettem. Nagyon furcsa volt az egész, és persze csalódás lett a vége. Mégis jó érzéssel gondolok rá vissza. Jó sok évvel később bejelöltem az iwiw-en és nem volt kérdéses számára, ki vagyok, emlékezett rám.

Később is volt jó pár fiú, akikkel kicsit szorosabb volt a kapcsolatom, levelezés, néhány találkozás erejéig. Az egyik ilyen chates kapcsolatból igazi barátság lett, a srác még mindig mindennapi életem része, gyakorlatilag családtag nálunk. Pedig elég idétlenül indult az egész közöttünk, ő idióta hangulatban volt, ezért idióta kérdéseket tett fel, amikre én válaszoltam. Őt ez meglepte, de nagyon tetszett neki. Fokozatosan alakult át a dolog haverságból szerelembe, majd barátságba, hihetetlen, hogy már hány éve tart.

A férjemmel is először az irc-en beszéltem :). Néhány beszélgetés és e-mail után találkoztunk, aztán úgy maradtunk.

A chat-programokat később is használtam, és egy időben főleg külföldiekkel ismerkedtem meg, mivel nyelvgyakorlásra használtam. Aztán ha azok a külföldiek előfordultak itt Magyarországon, akkor néha találkozás (néha szex) lett belőle. Az egyik legjobb barátomat is így ismertem meg vagy 10 évvel ezelőtt. Ritkán tudunk találkozni, hiszen jó pár száz km-rel odébb lakik, de napi szinten beszélünk/e-mailezünk és a legféltettebb titkaimat is tudja. Ő az, aki minden pasi-ügyemről tud, részletesen. Ő az, akivel a komplett szexuális életünket is kibeszéljük, ha úgy jön ki a lépés. Részletekbe menően érdekli minden és persze ő is beszél ezekről a dolgokról. Izgalmasak ezek a beszélgetések, meg kell hagyni.

Van még egy barátom (igazából nem is tudom, barátnak vagy havernak kéne nevezni, de ez most részletkérdés), akivel ugyan nem a chaten ismerkedtem meg, de valami hasonló módon, és néha szoktunk beszélgetni, ha egyedül vagyok otthon este vagy épp reggel. A legutóbbi beszélgetésünkkor megemlített egy pornófilmet olyan szövegkörnyezetben, hogy "akartam veled erről beszélni". Nagyot nevettem, és incselkedve kérdeztem meg tőle, hogy vajon miből gondolta, hogy lehet velem ilyesmiről beszélgetni. Hát honnan tudná? Onnan, hogy rendszeresen kibeszéljük az ilyen dolgainkat vele is. De inkább ő beszél, mesél, hogy kivel hogyan csinálta vagy csinálná, miket képzel, mit szeretne tenni és hasonló kérdések. Nagyon szereti ezeket a beszélgetéseket, mindig felizgatja. Engem nem mindig, de legalább szórakoztat, az is valami :).

K.P.-vel sok mindenről beszélgetünk a chaten. Egy időben persze a szexről is, amikor terveztük, hogy mikor, hogyan és mit fogunk csinálni. De ezen kívül a mindennapi problémákról is, technikai kütyükről, gyerekekről, szóval mindenről. Mostanában sokkal darabosabban, mint korábban, természetesen. Most már nem hangzik el az a kérdés, hogy melyik vonattal mégy haza, megvárjalak-e. És persze az sem, hogy milyen pózban szeretnéd legközelebb. De úgy tűnik, ez számára sem fájdalmas dolog, mintha természetesnek venné, hogy kicsit változott a beszélgetéseink stílusa. Ha egyáltalán feltűnt neki, mert pasi létére simán elképzelem, hogy fel sem tűnt :).

B.D.-vel nem igazán lehet chatelni, de azért próbálkozunk néha. Néhány irodával odébb van, néha egyszerűbb felvenni a telefont és "belebúgni" :). De persze a chat arra nagyon jó, hogy ne lógjunk egész nap egymás irodájában és ne legyen feltűnő, hogy sokat beszélünk. Arra is jó, hogy előre figyelmeztessem, ha a főnök feléjük tart, mert én hamarabb látom :). Meg munkával kapcsolatos kérdéseket is meg lehet ott beszélni. És persze intim dolgokat is, egyre intimebbeket. De nem túl részletesen, inkább csak célozgatással, félszavakkal. De ez így izgalmas.

Jó a chat, örülök, hogy kitalálták :).