Miért áltatom magam?

 2012.03.09. 21:23

Azt állítom, hogy jó így, ahogy van. Pedig dehogy jó.

Jó a munkahelyen, mert szeretem a munkámat, és úgy tűnik, a kollégáim többsége elfogadja a jelenlegi helyzetet és engem is. De néha nagyon nehéz, mert nem tudom, mit gondoljak, hogyan reagáljak dolgokra, mit lépjek, mi lenne a legjobb döntés. Ez persze nem olyan nagy baj, ettől még nem érzem magam rosszul, csak néha nehezebb.

Jó itthon, mert van két szép, egészséges, okos gyerekem, van egy rendes férjem. De néha halálra idegesítenek a gyerekek, amikor nyávognak és hisztiznek, meg a férjem, amikor folyamatosan hortyog a kanapén, ahelyett, hogy elvégezné a sürgős tennivalókat. És mostanában az ágyba sem jutunk el elég gyakran, ha meg eljutunk, élvezem ugyan, de valami nem az igazi. Nem tudom, mi. Ha nem csináljuk, nem hiányzik, és ettől félek, tavaly ilyen érzések miatt simán kimaradt több hét is két szeretkezés között, és ez sosem vezet jóra.

Jó K.P.-vel, mert szeretek vele beszélgetni, és élvezem, ahogy rámnéz, szeretem, ha fogja a kezemet. De nagyon kevés belőle, és néha úgy érzem, egyáltalán nem hiányzom neki, lassan már úgy vagyunk egymással, mint egy öreg házaspár. Nem érzem a szenvedélyt, nem érzem a vágyat. Szeretném átölelni, szeretném megcsókolni, de esélyét sem látom, hogy mostanában megtörténik. És nem tudom, hogy mi lesz, ha nem történik meg hamarosan. Meddig leszek türelmes?

A türelmem lassan elfogy. Vagy a vágy hűl ki?

Tetszik egy kollégám, szeretnék közelebb kerülni hozzá, nem feltétlenül csak szexuális értelemben. De szeretném érezni, hogy vágyik rám. Egyelőre nem érzek ilyet. Talán tetszem neki egy kicsit. Azt már észrevette, hogy ő tetszik nekem, ebben biztos vagyok. De nem tudom, mi kell a továbblépéshez. Nem tudom, kell-e egyáltalán továbblépni? Mi a jó döntés? Akarjam ezt a dolgot jobban, és lépjek az ügy érdekében, vagy hagyjam az egészet a fenébe, mert nem logikus egy kollégával kezdeni. Ha úgy döntök, hogy akarom, akkor határozottabbnak kell lennem, mert ennek a kollégának erre van szüksége. De ha lépek, nagyon óvatosnak kell lennem, nem szabad a pletykákra okot adnom. Mi van velem már megint? Mi játszódik le bennem újra? Miért nem bírok magammal?

A bejegyzés trackback címe:

https://azentitkaim.blog.hu/api/trackback/id/tr985160846

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Énkimás 2012.03.09. 22:57:40

Ajajj! Nem siránkozás, és nem elítélés van az ajajjjban. :) Nem tudom, hogy miért vagyunk "ilyenek"... Azt hiszem, többnyire ezért vagyok mostanság csöndben. Mondjuk kegyetlenül meg vagyok ám ijedve. De sajnos, igenis mindig akarom érezni, hogy kellek, hogy vágyik rám. Lehetőleg szenvedélyesen. :) Van ez a kémia... Ha nálam kitart, nála miért nem? Hülyeség... De baromira félek az új kapcsolattól. Pedig eszméletlenül hódít a pasi. :) Aztán nem keveset fordul elő, hogy mindenféle szóval illetem magam. :( Szépen vagyunk, nem?

Ismeretlen_129076 2012.03.10. 07:31:38

Megnyugtat, hogy nem csak én érzek így :). És jó volt kiírni magamból, szerintem tedd azt te is. Bennem sokszor akkor tisztázódnak a dolgok, amikor leírom.
süti beállítások módosítása