Aránylag hamar belerázódtam a munkavégzésbe, ez valószínűleg annak köszönhető, hogy szeretem, amit csinálok. Igaz, hogy reggel nem esik jól felkelni meg fagyoskodni a vasútállomáson, de nem is esik annyira nehezemre bejönni, mint amire számítottam. Persze az is jó, hogy egyelőre még nincs óriási hajtás, csak úgy szépen, nyugodt tempóban végezzük a munkákat. Unatkozni így sincs idő, de az nem is olyan nagy baj.

Tegnap délután volt szerencsém K.P.-vel találkozni egy utazás erejéig, beszélgettünk kicsit, gyakorlatilag folytattuk a napközbeni társalgást. Ma reggel viszont sms-t küldött, hogy lebetegedett, ne számítsak rá. Hát nem örültem neki, de annyira nagyon nem is keseredtem el a hírtől. Most épp az orvosnál ül és persze online van - mire jó a mobilinternet :).

Kint esik a hó, amitől jó nagy locspocs lesz megint, mivel olvad, nem marad meg a kövön. Talán ez az első olyan nap ezen a télen, hogy már reggel fel kellett kapcsolnom az asztali lámpát, hogy dolgozni tudjak - általában erre max. délután kerül sor, de ha tudom, teljesen elkerülöm a lámpa használatát.