Sokat beszélgettem a barátnőmmel az ünnepek alatt. Neki volt összehasonlítási alapja a pár hónappal ezelőtti önmagamhoz képest, és azt mondta, hogy nagyon megváltozott a hozzáállásom K.P.-vel kapcsolatban. Úgy érezte, szinte közömbös vagyok iránta, vagy legalábbis az iránt, hogy mikor tudunk megint találkozni. Ez a vélemény engem megnyugtatott egy kicsit, hiszen pont az volt a célom karácsony előtt, hogy kissé eltávolodjak, mert tudtam, hogy másképp ezt a bő két hetet nem fogom kibírni (ami még több is lehet, de most már legalább beszélgetni tudunk, ha egyelőre nem is találkozunk). Mondtam is a barátnőmnek, hogy muszáj volt tudatosan ezt elérni, ha az egész kapcsolatot túl akarom élni és nem akarok hetente belehalni. Úgy tűnik, sikerült a célomat elérni, mert egyrészt egy külső szemlélő is így látja, másrészt én is így érzem. Nem vagyok magam alatt, hogy már nem láttam két hete, nem körülötte forog minden gondolatom, egész jól érzem magam a bőrömben. Természetesen nem ellenkeznék, ha alkalmunk nyílna találkozni, de most valahogy türelmesebben tudom kivárni, hogy egyszer csak megtörténik.

Jó érzés ám tudni, hogy nem vesztettem el teljesen a fejemet és a racionális énemet :).