Jó ez az itthonlét, most még élvezem is. Azt nem tudom, meddig bírnám, tartok tőle, hogy túl sokáig nem. Így jár az, aki megszokta, hogy világéletében dolgozott, már a suli mellett is. Meg is őrülnék hosszú távon állandóan itthon. Főleg úgy, hogy a gyerekek nincsenek itthon. Persze így sem kellene unatkoznom, legalábbis egy ideig nem, de ha csak a házimunkából állna az életem, azt nem sokáig bírnám.

Most még élvezem, hogy reggel nem kell olyan korán kelni, napközben bármikor leülhetek a gép elé kicsit böngészni vagy játszani. Nem mondom, hogy rend van körülöttem, mert nehezen kezdek hozzá a pakoláshoz, de azért igyekszem kordában tartani a dolgokat. A szennyestartó lassan kiürül, a mosogató sincs tele. A selejtezés viszont nagyon lassan halad. De legalább halad, ez is valami.