fekszem az ágyon

 2011.12.12. 08:09

A férjem simogat és én élvezem. Aztán egy érintésétől rámtör a mérhetetlen szomorúság, magam sem értem, miért. Becsukom a szemem, hogy ne lássa, mi játszódik le bennem, folytatja a simogatást. Egyszer csak elmúlik a szomorúság és újra át tudom adni magam az élvezetnek.

Mi történik velem?

A bejegyzés trackback címe:

https://azentitkaim.blog.hu/api/trackback/id/tr935160766

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Énkimás 2011.12.12. 10:23:32

Nem tudom, hogy mi van veled, de ez az utóbbi három bejegyzés kemény. Okulhatnékom támad tőlük. :) (egyébként megjöttem és leszek) Kívánok neked okos gondolatokat a szabi idejére!

Ismeretlen_129076 2011.12.12. 13:13:24

Köszi :)

esprit 2011.12.12. 14:16:36

Nem irigyellek... a szomorúság nem attól tör rád, h nem Ő simogat? Hát igen, kezded elveszíteni a recionalitást, mármint ezt (Őt és az érzéseidet) már ésszel nem tudod annyira irányítani... kemény egy helyzet. És remélem, nem fog súlyosbodni a károdra.

Ismeretlen_129076 2011.12.12. 14:31:42

Nem tudom megmondani, miért tört rám a szomorúság. Nem egyszer fordult már elő, a legváratlanabb pillanatokban, akár az orgazmus közelében is. Azt hiszem, a távolságtartás segíthet, de nem könnyű, az biztos.
süti beállítások módosítása