a remény hal meg utoljára

 2011.11.18. 09:31

Nem vagyok következetes. Ennek köszönhetően tegnap találkoztunk és csókolóztunk egy jóízűt. Ha ilyen alkalom van, mindig úgy érzem, hogy igen, ő akar engem, mert látom a tekintetén, érzem, ahogy simogat és csókol. Ezért is kellenek nekem az ilyen típusú találkozások, mert akkor el tudom hinni, hogy mégsem hűlt ki ennyire hamar ez az egész, csak a körülmények nincsenek segítségünkre. Céloztam is rá, hogy miért kell úgy tennie, mintha ez nem hiányozna neki is, de csak az óvatosság volt az indoka.

Hihetetlen, hogy ezzel a pasival én mennyire szeretek csókolózni. Írtam már róla, hogy én alapjában véve nem vagyok az a csókolózós típus, általában egy-két hétig tetszik a dolog, aztán ahogy megyek bele a kapcsolatba, egyre kevésbé igénylem. K.P-vel nem így van, vele állandóan csinálnám, annyire finom. És annyira izgató, még mindig. Nem bírok vele betelni.

A bejegyzés trackback címe:

https://azentitkaim.blog.hu/api/trackback/id/tr55160720

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása