Miből gondolom, hogy ennek a kapcsolatnak nincs jövője? Természetesen a jelekből. Abból, hogy egész nap szinte egyáltalán nem beszélünk, pedig a múltkor elszólta magát és kiderült, hogy nincs sok dolga, mégis arra hivatkozik nap közben, hogy dolgozik és azért nem tud velem beszélgetni. Abból, hogy ha mégis beszélgetünk, a témák mindig teljesen semlegesek, és mintha direkt kerülné a találkozásról szóló beszélgetést. Szóba sem kerül, hogy valamikor a közeljövőben történhet köztünk valami. Tegnap célozgatott rá, hogy nekem biztos arra lenne szükségem, de nem is nagyon reagáltam rá, pedig kellett volna, vissza kellett volna kérdeznem, hogy neki talán nem? Fogalmam sincs, hogy mire számíthatok. Holnap még a vonaton sem fogunk találkozni. Csütörtökön reggel szintén nem. Most egy dolgot próbálok megtenni: a lehető legkevésbé reménykedni. Nem kérdezek semmi olyat, amiből arra lehetne következtetni, hogy vágyom rá. Nem mondok semmi olyat, amiből bármiféle érdeklődést olvashatna ki. Ha nem válaszol a kérdésemre, nem válaszol. Ha nem szól hozzám órákig, hát nem teszi. Sőt, azt is eldöntöttem, hogy ha addig nem találkozunk, akkor pénteken igyekszem elkerülni, de semmiképpen nem én közeledni hozzá. Rohadt nehéz lesz, de ki fogom bírni. Muszáj lesz, ha ki akarom deríteni, mit akar. Mert ha még ettől sem fog érdeklődni utánam, akkor biztos, hogy történt valami, amiről nem beszél, de ami miatt nem akarja ezt a kapcsolatot. Ha hiányozni fogok neki, akkor talán van remény. De hogy én mennyire utálom ezeket a játszmákat!!!