És én most utálom ezért. Annyira tipikusan pasi, hogy már fáj. Nem érti, nem érzi, hogy mi bajom van, nem tudja, mikor mit kéne mondani. Minden alkalommal magyaráznom kell, ha szeretném látni, hogy miért is szeretném, és nem érti, hogy miért nem érdekel, hogy ha ő most nyúzott, és szerinte nem szalonképes. Hiába mondom el minden alkalommal, hogy nem érdekel, ha nem szalonképes, akkor is látni szeretném. Nem tudja, hogy ha rossz kedvem van, akkor nem hallgatnia kéne nagyokat, hanem valami olyasmit mondani, amitől esetleg jobb lenne a kedvem. Csodálkozik, hogy mi lehet a bajom, amikor reggel nem találkoztunk és egy üzenet sem jött, hogy "bocs, elaludtam, a következő vonattal megyek". Fogalma sincs, miért próbálom lebeszélni az élete tönkretevéséről, mintha nem is lenne számomra egy kicsit sem fontos.

Tényleg minden pasi ilyen, vagy csak nekem van szerencsém szeretőnek is egy férj-klónt találni?