Több, mint egy hete nem láttam K.P-t, és nem is beszéltünk túl sokat. Valamelyik este már a sírás is rámjött, annyira hiányzott, hogy legalább pár szót válthassunk, vagy láthassam, de nem volt rá lehetőség. És még pár napig nem is lesz. Ma nagyjából 6 mondatot váltottunk, de ennyiből is kiderült, hogy ő is ugyanezt érzi, egy kicsit már ő is ki van készülve. Nem tudom, mit lehetne tenni, azt hiszem, egyelőre semmit, csak várni a lehetőségre. És közben rá gondolni sokat, amitől persze elönt a forróság minden alkalommal. Most ennyi jut belőle.