Megszerveztük végre. Korábban ellógtunk a munkából és elmentünk egy eldugott panzióba. A szobába érve úgy estünk egymásnak, mint két kiéhezett, és azok is voltunk, nem kérdés. Ki voltunk éhezve egymás ízére, illatára, érintésére.

Szinte minden úgy történt, ahogy elképzeltem. Olyan volt az érintése, úgy izgatott fel, olyan volt hozzábújni, megcsókolni. Biztos voltam benne, hogy jó lesz vele, de arra nem számítottam, hogy ennyire. Kicsit tartottam tőle, hogy nem lesz tökéletes az összhang, de közöttünk úgy tűnik, már mindenféle értelemben megvan az összhang. Minden alkalommal (mert több is volt) egyszerre értünk el a csúcsra, egyszerre volt orgazumusunk. Két szeretkezés között pedig egymás karjaiba zuhanva pihentünk és szívtuk be egymás illatát, hogy minél több megmaradjon a délutánból az érzékeinkben.

Amint lehet, szeretnénk ismételni. De hogy mikor lehet? Az nagyon kérdéses. Addig türelmesnek kell lenni és élni az emlékekből.