Azt mondják, óvatosan kell bánni a vágyak megfogalmazásával, mert az ember bevonzza, amit szeretne, csak nem pont úgy, ahogy vágyott rá. Velem még nem fordult elő, hogy ilyen módon vonzzak be valamit, de most egy kicsit megijedtem.

Van ugyanis egy vágyam, amit talán még el tudok érni az életben: egy kislány a két fiú mellé. Neve is van neki már sok éve, de eddig még lányt nem sikerült szülni. Otthon mindig a nevén emlegetjük, nem azt mondjuk, hogy egy lányt szeretnénk, hanem hogy egy ...-t. És akkor itt van nekem K.P., akinek a lányát pontosan úgy hívják, ahogy az enyémet hívnák, ha lenne.

De nem, én nem az ő ...-jét szeretném, mert az azt jelentené, hogy valami nagyon nagy baj történik két családban is, és azt nagyon nem szeretném. Tehát át kell fogalmazni a vágyaimat, mielőtt még bevonzom a bajt.

És akkor ma reggel a beszélgetés közben megemlítem, hogy szeretnék egy ...-t, azt mondja: tudok adni vagy csinálni. Ezt persze viccnek szánta, de mondtam neki, hogy nem kéne ilyen felelőtlen kijelentéseket tennie. Nem fejtettem ki, mire gondolok, de azt hiszem, megértette. Mindig mindent megért, sokszor már azelőtt tudja, mit fogok mondani, mielőtt kimondom. És én is így vagyok vele. Ijesztő és izgalmas is egyben.