Idő közben két éves lett ez a blog, csak nem figyeltem oda. Hihetetlen, hogy még mindig él és létezik. Egyértelmű, hogy elsősorban magamnak írom, hiszen látogatottsága minimális. Mégis valami tartja bennem a lelkesedést, hogy írjak néha egy-egy posztot. Igazán ismertté valószínűleg soha nem fog válni, de nem is ez volt a célja. Ha ez lett volna, már rég nem létezne. Egyelőre még biztosan folytatom, hogy meddig, nem tudom.