... folyamatosan körülötte járnak. Úgy viselkedem, mint egy szerelmes tinédzser. Pedig erről szó sincs. Lehet, hogy azért hiányzik annyira, mert tudom, hogy nagyon kicsi az esélye egy találkozásnak? Az is lehet, hogy soha az életben nem fogom személyesen újra látni. Ettől aztán még jobban kell nekem. Tiszta lüke vagyok, csak álmodozom arról, milyen lenne találkozni, meg visszapörgetem a korábbi alkalmakat, percről percre. De ezzel egyáltalán nem lesz jobb, sőt. Még rosszabbul érzem magam, úgy, mint egy gyerek, akitől elvették a játékát.