Sok ember él ebben az országban túlsúllyal, én is közéjük tartozom. Viszont nem vagyok állandó fogyókúrázó, mivel azt hülyeségnek tartom. Ha valaki állandóan fogyókúrázik, akkor utálja magát, és nem tudja élvezni az életet. Így ezt nem teszem.
Mindig is tudtam, hogy van rajtam pár kiló felesleg, de általában nem nagyon zavart a dolog. Aztán néhány évvel ezelőtt, amikor eldöntöttük, hogy gyereket vállalunk, és nem akart összejönni, nem tudtuk az okát. Azt viszont észrevettem, hogy hamar fáradok, egy emelet megmászása is nehézségekbe ütközött, pedig ez korábban nem volt rám jellemző. Elmentem a háziorvoshoz, aki elküldött laborra és ráállított a mérlegre. A mérleg 82 kg-t mutatott. Ezen nagyon megdöbbentem, mivel én nagyjából 65-70-re tippeltem (középiskolás koromban 60 körül voltam). Az a kb. 10-15 kg plusz úgy jött fel rám, hogy igazából fel sem tűnt, a testalkatom nem sokat változott, a ruháimat tudtam hordani. Nem is értettem az egészet. Az alkatom mindig olyan volt, hogy kevesebbnek látszottam a valódi súlyomnál, ezért is rázott meg a 82 kg annyira. A doki azt mondta, legalább 10 kg-t le kell adnom. Ezt kb. 3-4 hónap alatt megtettem gyakorlatilag minden nehézség nélkül (arra emlékeztetett, amikor esküvő előtt olvadtak le rólam a kilók, pedig nem is tettem értük semmit), és a következő próbálkozásra összejött a baba. Azóta is hirdetem, hogy a túlsúly a teherbeesés ellenszere lehet, tehát ha gyereket akarsz, fogyj le!
A terhesség alatt kb. 14 kg-t szedtem fel, ami teljesen rendben is volt, ráadásul a szüléssel nagyjából 8 kg azonnal le is ment (baba + méhlepény + víz), majd a következő időkben egy-két kiló ingázott rajtam le-föl. Sajnos nem tértem vissza a "versenysúlyomhoz", a következő terhességet 80 kg-val kezdtem. Mivel ez nem tartott 9 hónapig, így csak kb. 8-10 kg-t szedtem fel, amiből persze kevesebb is ment le, hiszen a baba kis súllyal született (nagyjából 4 kg mínusz volt). A szoptatás nálam soha nem járt fogyással, max. súlytartással. Így aztán a második szülés óta megint le-föl megy a súlyom, néhány kilóval mindig változik. Ez nem lenne gond, ha meg lennék elégedve az alakommal. De nem vagyok. Néha próbálok odafigyelni, olyankor jobban is érzem magam, de általában nem sikerül. A legkevesebb, ami az utóbbi években jellemző volt rám, 77 kg, jelenleg pedig 80 kg vagyok. De nem szeretem így magam.
Tudom, hogy tennem kell ellene valamit, és ez a valami nem a fogyókúra (tehát nem egy előre meghatározott módon betartott diéta). Oda kell figyelnem az étkezésemre és főleg többet kell mozognom. Amikor valaki nem mozog eleget, mindig talál kifogást - nincs ideje, nincs lehetősége, nincs pénze. Én nem keresek ilyet, mert hülyeség lenne. Időt tudnék rá szakítani, lehetőségem van rá - hiszen itt vannak a dvd-k, van szobabiciklim. Pénzem ugyan nincs rá, de minek? Nem kell feltétlenül konditerembe járni, itthon is lehet mozogni. Csak akarni kéne. Én egyszerűen lusta vagyok és nem csinálok semmit. Ráadásul szeretek sütni-főzni, aminek egyenes következménye az evés is. Na meg motiváció sem nagyon van, mivel a páromnak így is tetszem :). Így viszont nem leszek elégedett magammal soha. Hát nagyon remélem, hogy el fogom kezdeni a rendszeres mozgást meg az odafigyelést az evésre, és előbb-utóbb lemegy az áhított 10 kg. Majd beszámolok az eredményekről :).
