Ugye minden relatív. Rómeó várhatóan költözik. Közelebb lesz hozzám. Ez azt jelenti, hogy már nem 3000+ km-re, csak 2000+-ra. Ez is valami, nem? Most vagy átszállással lehetne megközelíteni, kb. fél nap alatt, vagy közvetlenül 5 óra alatt alsó hangon 300 ezer Ft-ért. Költözés után nagyjából 3 óra lesz a repülő út, és nagyjából 200 ezerbe fog kerülni. Azt hiszem, továbbra sem fenyeget az a veszély, hogy meglátogassam :).

Egy elég furcsa beszélgetést folytattam le a férjemmel, aminek nem tudom, mi lesz a következménye. Azt mindketten látjuk, hogy valami nagyon nem oké közöttünk, csak nem ugyanúgy érezzük a javítás lehetőségét. Szerinte javítható a dolog, és időt kért, hogy tegyen érte valamit. Az időt megkapta, bár őszintén szólva én nem nagyon hiszek benne, hogy ez javítható. De semmi jónak nem vagyok az elrontója. Most várok.

Tegnap este J. megkérdezte, hogy ha egyetlen pasim lehetne, kit választanék? Mondtam, hogy mixelnék egyet magamnak. Aztán persze ezt ki kellett fejtenem.

Szóval Rómeó hangja, J. nyelve, B.D. kezei, A. teste, a férjem farka :). Ha arcot is kell választanom, akkor vagy a férjem, vagy A. lenne, ők a leghelyesebbek, de Rómeó szeme és mosolya mindent visz, szóval ez is lehet keverék :). Mindegyikük okos és humoros, ezzel nem lenne gond, mindenkivel jól el lehet beszélgetni. Kedvesség és figyelmesség jöhetne A.-tól. A mozgást még nem tudom, A., Rómaó és a férjem is jól táncolnak, jó a mozgásuk, úgyhogy bármelyikükből lehet.

Így belegondolva, furán nézne ki az a pasi :). De jó móka így végiggondolni.

Vannak emberek, akik első ránézésre nem tűnnek fel, de aztán amikor megszólalnak, elmosolyodnak, megváltozik körülöttük minden.

Nahát Rómeó pont ilyen. Első ránézésre egy kicsit komoly, nagy mackó, aki helyes, aranyos, de semmi extra, nem sietek ledobni a bugyimat tőle.

Aztán megszólal, elmosolyodik, én a szemébe nézek, és a bugyim magától lerepül rólam. Csak ülök, nézek vigyorogva, nem tudom, mit mondjak, és közben azon jár az agyam, hogy "te jó ég, most ebből mi lesz?".

Ez az a helyzet, amikor a racinonális és az emocionális énem jó alaposan összevesznek. A racionális örül a távolságnak, mert kevésbé veszélyes tőle ez az egész, az emocionális meg legszívesebben szárnyakat növesztene és már repülne is hozzá, egyenesen bele az ágyába, és ki sem szállna onnan pár napig. Te jó ég, most ebből mi lesz?

A. mindig nevet a rövidítéseimen (K.P., B.D., E.Sz. és hasonlók), ezért úgy döntöttem, most egy igazi nevet adok egy pasinak. Legyen Rómeó, mégpedig azért, mert van köze Olaszországhoz. Meg nagyon tud udvarolni.

Rómeó évekkel ezelőtt bukkant fel az életemben, szerintem úgy 8-9 éve talán, nem is emlékszem már. Belőle sem sokra emlékeztem, nagyjából megvolt a neve, a kora kb., az, hogy Olaszországban él, és az, hogy mérnök. Más nem nagyon. Akkor még egyedülálló volt. Évekkel később bejelölt a Facebookon, én meg visszajelöltem, hiszen végülis ismertük egymást, néha egy-egy e-mail jött, én válaszoltam, de nem erőltettem a dolgot, ő sem. Az utóbbi hónapokban többször is írt, beszélni akart velem, de én sosem voltam online, ezt mindig meg is írtam neki, hogy csak e-maileket nézek, nem Facebookozok, de ha ír, szívesen válaszolok. Aztán egyre sűrűsödtek az üzenetek, végül egyszer pont online voltam, és hosszabban beszélgettünk. Ez januárban volt. Azóta többször is beszéltünk, most már napi kapcsolatban vagyunk, néha órákat is chatelünk. Most már van családja, gyerekei, de munkájából adódóan alig látja őket, hónapokat tölt külföldön. Panaszkodott, hogy a felesége nem akar utánamenni, amit én nem igazán értek, mivel a kicsikkel úgyis otthon van, de biztos így jó neki. Úgyhogy szegény Rómeó eléggé magányos. És mivel én szóba álltam vele és kedves voltam, most én vagyok az ő angyala, a tökéletes nő :). Hihetetlen, hogy milyen meggyőzően tudja mondani :). Persze én sem vagyok naív tizenéves, és töredékét sem hiszem el annak a sok jónak, amit mond rólam, de őszinte leszek, a lelkemnek nagyon jót tesz, hogy valaki ennyire udvarol. (Minden férjnek kötelezően elő kellene írni az udvarlást 10 év házasság után is, ha az a célja, hogy a házasság normális módon fennmaradjon még sokáig.) Élvezem, hogy szépeket mond, én is mondok neki, mert amúgy egy jóképű, jó felépítésű, okos pasi. Ha nem lenne olyan messze, akármi is történhetne, de akkor lehet, hogy nem lennék ennyira bátor :). Így most jó, ő is jól érzi magát, ha beszélgetünk, és engem is felvidít.

Lányok, óvakodjatok A.-tól, ha érzékenyebb időszakotokat élitek :). Két napja alapból fel vagyok húzva, erre ma olyan e-mail váltást folytatunk, hogy egyre kevésbé bírok magammal. Ha sokáig húz, a végén tényleg berántom az irodába a kollégámat - ha ló nincs, szamár is jó alapon :). Persze a legjobb az lenne, ha teleportálhatnánk, és akkor nem kellene megelégedni a szamárral. Az a fránya távolság...

Az új irodám szemben van az egyik kedvenc kollégám irodájával. (Két kedvenc kollégám van, mióta B.D. már máshol dolgozik, az egyiküket a barátnőmnek nevezhetem, a másik irodája van itt.) Ahányszor elmegy az ajtóm előtt, rám mosolyog, és persze gyakran bejön beszélgetni is. Ha sokat mosolyog, egyszer nem állok jót magamért, és berántom az ajtón :).

-          Can you date out of your marriage?

-          Yes.

-          I will like to date you

-          how?

-          I mean a relationship

-          Which kind of relationship?

-          What type will you like to have with me

-          I don’t know before I know you better. I prefer the friendship with extras

-          Yes I know we need to know more about each other.

-          But how could we meet?

-          I can come there if its okay by you. What do you mean extras?

-          What do you think?

-          Love making I guess.  How about spending the valentines with you?

-          …

Ez a beszélgetés részlet tegnap délután három körül zajlott úgy, hogy reggel 8-kor kezdtünk el beszélgetni, előtte soha. Ezt nevezem én gyorsaságnak.

Azt hiszem, az eddigi legjobban sikerült esténk/éjszakánk volt ez. Lehet, hogy igaza lesz B.D.-nek, és mostantól könnyebb lesz? Nem tudom, de az biztos, hogy ennyire még sosem volt "egyben" az este-éjszaka. Borozgatás, beszélgetés, összebújás, közös zuhany, szeretkezés, beszélgetés, alvás. Nyugis reggeli készülődés, hiszen nem ugyanoda megyünk, most már indulhatunk egyszerre. Jól esett, na. Neki is :).

Az utóbbi hetekben lépten-nyomon belebotlottam ebbe a témába, mindenki mindenhol a hűségről ír/beszél. Néha egyetértek a véleményekkel, máskor nem, ezért aztán úgy gondoltam, összeszedem a saját gondolataimat. 

Amikor hűségről beszélünk, vita abból szokott fakadni, hogy vajon csak testi értelemben gondoljuk, vagy testi-lelki értelemben, ill. hogy a testi megcsalás hűtlenség-e, és a többi. Nagyon nehéz kérdés ez, én sem tudnám megmondani korrekten, mire gondolok, amikor hűségről beszélek. Inkább csak arra tudok hagyatkozni, hogyan élek. Persze nagy ámítás lenne, ha azt mondanám, hűséges vagyok, mert úgy tűnik, azon nők közé tartozom, akik nem igazán alkalmasak a monogámiára. Mégsem érzem magam sem gyávának, sem kurvának, sem boldogtalannak a kapcsolatban meg hasonlóknak, amiket mondani szoktak arra nőre, aki megcsalja a férjét. Testi értelemben tényleg nem vagyok hűséges a férjemhez, és nem is keresek rá mentséget, csak elmondok néhány dolgot ezzel kapcsolatban.

Nem mondom azt, hogy a testi megcsalás "nem számít". Igenis számít, és nyilvánvalóan van valami oka, pl. az, hogy nem megfelelő a szexuális életem. De ez is nagyon érdekes dolog, mert igazából tökjól elvagyok, nem igénylek többet, mint amit kapok, nem keresem a lehetőséget a további alkalmakra, de ha úgymond szembejön az a lehetőség, valószínűleg kihasználom. Utána nem feltétlenül érzek lelkiismeretfurdalást, ez már az én defektem :). Viszont szoktam azt érezni, hogy utána jobb lesz a férjemmel is. Érdekes módon, ha van egy lehetőségem, egy délutánt együtt tölthetek valakivel, aki nem a férjem (de már régóta ismerem), akkor utána a férjemmel is gyakrabban akarok szeretkezni, és változatosabban is, szóval szerintem ez kimondottan jó hatással tud lenni a szexuális életünkre. 

Arról szó sincs, hogy én boldogtalan lennék a házasságban, eszemben sincs felrúgni. Nemhiába nem kezdek új pasikkal, fel sem merül bennem, hogy fiatal független férfiakra pályázzak. Már egyetemista koromban is azt mondtam, hogy ha valaki miattam akarná felrúgni a házasságát, inkább kiszállnék a kapcsolatból, és ezt most is tartom. Van egy állandó partnerem, aki egyébként családos ember, és nagyon jól elvagyunk ebben a felállásban, hogy néha találkozunk, jól érezzük magunkat és aztán elbúcsúzunk. A néha általában több hónapnyi kihagyást jelent, de volt már 4 év szünet is. Közben persze tartjuk a kapcsolatot, hiszen barátok vagyunk, rendszeresen találkozunk semleges (nyilvános) helyen, csak ritkán "fekszünk össze". De olyankor jó nekünk, és kicsit felszabadulunk. A feszültség levezetésére is jó ám az ilyen alkalom. Senkinek nem ártunk vele, akkor meg miért ne? 

Az igaz, hogy egy nőnek teljesen érzelem-mentesen nem megy a dolog, de ez nem jelenti azt, hogy bele is kell szeretni az illetőbe, akivel lefekszem. Elég, ha megfelelő mértékben szimpatikus. És mivel nálam barátság az alapja az egésznek, ennél több nem kell. Ez viszont azt is jelenti, hogy nincs veszélyben a házasságom, mivel nem szeretem jobban a partneremet, mint a férjemet. Sőt. Egyértelműen a férjem jönne ki győztesként egy összehasonlításból, minden értelemben. Akkor meg miért csinálom? Talán a változatosság miatt. De abban a pillanatban abbahagynám, ha kockázatosnak érezném. Mivel "amiről nem tudunk, az nem fáj", addig jó, míg nincs lebukás-veszély. Ha felmerül, akkor inkább nem kockáztatnék és lemondanék az egészről. 

Igen, hűtlen vagyok. Lehet rám sok rosszat is mondani, de nem érzem úgy, hogy ezzel halálos bűnt követnék el. Arról nem is beszélve, hogy fogalmam sincs, a férjem mit csinál, hiszen azt mondtam neki: bármit tehet, csak ne tudjak róla és persze ne hozzon haza fertőzést. Meg lehetőség szerint másnak ne csináljon gyereket :). És ehhez mindketten tartjuk magunkat. Hogy hűségesen vagy hűtlenül, az más kérdés.