Azt írta valamelyik nap Rómeó: "I wish you good luck in your work and happy with me and your kids".

Ez a kívánság mindamellett, hogy nagyon jól esik, kicsit megijeszt engem. Az utóbbi hetekben többször gondolkodtam azon, kivel és hogyan akarom élni az életemet a jövőben, de még mindig nem tudom. Jelen pillanatban nem vagyok benne biztos, hogy akarok a házasságomon javítani, és úgy érzem, kell még néhány hét, hogy ezt eldöntsem. Ha esetleg úgy döntök, hogy nem látom értelmét a küzdelemnek, akkor egy nagyon nehéz időszak áll előttem, amikor nyilván nem azon fogok gondolkodni, hogy Rómeóval akarok-e élni vagy sem, hanem csak azon, hogy oldjam meg az életemet a gyerekeimmel (részben) a férjem nélkül. De most nem akarok ezen gondolkodni. Majd néhány hét múlva visszatérek erre. Rómeó meg majd csak azután következhet, ha egyáltalán következhet.

... lenne is miről, de valahogy most nem jönnek a mondatok. Pedig történtek az utóbbi napokban jó és rossz dolgok is, az érzelmeim is változnak, mégsem megy most az írás. Majd egyszer csak jövök.

Ugye minden relatív. Rómeó várhatóan költözik. Közelebb lesz hozzám. Ez azt jelenti, hogy már nem 3000+ km-re, csak 2000+-ra. Ez is valami, nem? Most vagy átszállással lehetne megközelíteni, kb. fél nap alatt, vagy közvetlenül 5 óra alatt alsó hangon 300 ezer Ft-ért. Költözés után nagyjából 3 óra lesz a repülő út, és nagyjából 200 ezerbe fog kerülni. Azt hiszem, továbbra sem fenyeget az a veszély, hogy meglátogassam :).

Egy elég furcsa beszélgetést folytattam le a férjemmel, aminek nem tudom, mi lesz a következménye. Azt mindketten látjuk, hogy valami nagyon nem oké közöttünk, csak nem ugyanúgy érezzük a javítás lehetőségét. Szerinte javítható a dolog, és időt kért, hogy tegyen érte valamit. Az időt megkapta, bár őszintén szólva én nem nagyon hiszek benne, hogy ez javítható. De semmi jónak nem vagyok az elrontója. Most várok.

Elfelejtettem engedélyt kérni arra, hogy írjak róla a blogban, úgyhogy most csak egyetlen mondat: Nagyon jól éreztem magam, miközben egy kávé mellett beszélgettünk egyet. Remélem, ő sem bánta meg.

Tegnap este J. megkérdezte, hogy ha egyetlen pasim lehetne, kit választanék? Mondtam, hogy mixelnék egyet magamnak. Aztán persze ezt ki kellett fejtenem.

Szóval Rómeó hangja, J. nyelve, B.D. kezei, A. teste, a férjem farka :). Ha arcot is kell választanom, akkor vagy a férjem, vagy A. lenne, ők a leghelyesebbek, de Rómeó szeme és mosolya mindent visz, szóval ez is lehet keverék :). Mindegyikük okos és humoros, ezzel nem lenne gond, mindenkivel jól el lehet beszélgetni. Kedvesség és figyelmesség jöhetne A.-tól. A mozgást még nem tudom, A., Rómaó és a férjem is jól táncolnak, jó a mozgásuk, úgyhogy bármelyikükből lehet.

Így belegondolva, furán nézne ki az a pasi :). De jó móka így végiggondolni.

Elvált. Válóper. Csütörtök. Rébuszok. Edzés. Szeretlek. Hiányzol. Skype. Ceruza. Csók. Szerető. Házasság. Te is hiányzol. Vágy. Álom. Unalom. Pályázat. Vélemény. Ítélet. Utazik. Dolgozik. Kapcsolat. Megszakad. Fénykép. Baba. Nők. Elhiszem. Várom. Üzenet. Hotelszoba. Tengerpart. Kávé. Második. Péntek. Ebéd. Munka.

Erre a hétvégére megint jutott egy csomó gondolkodni való. A múlt héten kedvenc kollégám mondatai gondolkodtattak el, ezen a hétvégén egy szakember mondta nagyjából azokat a dolgokat bár más aspektusból. Úgyhogy most agyalok folyamatosan, és nem tudom, mi lesz ennek a vége.

A. mindig nevet a rövidítéseimen (K.P., B.D., E.Sz. és hasonlók), ezért úgy döntöttem, most egy igazi nevet adok egy pasinak. Legyen Rómeó, mégpedig azért, mert van köze Olaszországhoz. Meg nagyon tud udvarolni.

Rómeó évekkel ezelőtt bukkant fel az életemben, szerintem úgy 8-9 éve talán, nem is emlékszem már. Belőle sem sokra emlékeztem, nagyjából megvolt a neve, a kora kb., az, hogy Olaszországban él, és az, hogy mérnök. Más nem nagyon. Akkor még egyedülálló volt. Évekkel később bejelölt a Facebookon, én meg visszajelöltem, hiszen végülis ismertük egymást, néha egy-egy e-mail jött, én válaszoltam, de nem erőltettem a dolgot, ő sem. Az utóbbi hónapokban többször is írt, beszélni akart velem, de én sosem voltam online, ezt mindig meg is írtam neki, hogy csak e-maileket nézek, nem Facebookozok, de ha ír, szívesen válaszolok. Aztán egyre sűrűsödtek az üzenetek, végül egyszer pont online voltam, és hosszabban beszélgettünk. Ez januárban volt. Azóta többször is beszéltünk, most már napi kapcsolatban vagyunk, néha órákat is chatelünk. Most már van családja, gyerekei, de munkájából adódóan alig látja őket, hónapokat tölt külföldön. Panaszkodott, hogy a felesége nem akar utánamenni, amit én nem igazán értek, mivel a kicsikkel úgyis otthon van, de biztos így jó neki. Úgyhogy szegény Rómeó eléggé magányos. És mivel én szóba álltam vele és kedves voltam, most én vagyok az ő angyala, a tökéletes nő :). Hihetetlen, hogy milyen meggyőzően tudja mondani :). Persze én sem vagyok naív tizenéves, és töredékét sem hiszem el annak a sok jónak, amit mond rólam, de őszinte leszek, a lelkemnek nagyon jót tesz, hogy valaki ennyire udvarol. (Minden férjnek kötelezően elő kellene írni az udvarlást 10 év házasság után is, ha az a célja, hogy a házasság normális módon fennmaradjon még sokáig.) Élvezem, hogy szépeket mond, én is mondok neki, mert amúgy egy jóképű, jó felépítésű, okos pasi. Ha nem lenne olyan messze, akármi is történhetne, de akkor lehet, hogy nem lennék ennyira bátor :). Így most jó, ő is jól érzi magát, ha beszélgetünk, és engem is felvidít.

Hétvégén azt mondta nekem valaki, hogy harmóniát sugárzok. Úgy látja, teljesen rendben vagyok saját magammal. Mondtam neki, hogy most igen. Erre azt mondta, hogy igen, ő a mostot látja, de nem látja, mi volt korábban.

Elgondolkodtam egy kicsit ezen. Igen, jól vagyok. De azért egy picit elszomorít, hogy még mindig abból a három hétből táplálkozom. Arra kell törekednem, hogy amikor annak az ereje elfogy, még mindig rendben legyek magammal. Igyekszem, és remélem, hogy sikerül megvalósítanom. Sokkal jobb úgy élni, ha harmóniában vagyok saját magammal, csak nem mindig egyszerű.