Nem írok, mert nincs miről. Minden jó és szép körülöttem, jól alakulnak a dolgaim minden téren. De semmi olyasmi nem történik, amiről itt a blogon be kellene számolni. Ez van :) 

Szépen, csendesen zajlik az élet. Van alakuló kapcsolat, de nem tudom még, mi lesz belőle. Lehet nagyon jó is akár. Sokat dolgozom, sokat vagyok a gyerekekkel, intézem a válást. Nem tudok beszámolni semmi izgalmasról. De most jó így. 

Nos, elmondhatjuk, hogy ez a nyár sokkal kevésbé volt eseménydús, mint az előző. De nem hiszem, hogy ez baj. Tavaly kaptam egy csomó szart a nyakamba, annyit, hogy kitartott belőle egész ősszel is. Akkor már inkább legyen kicsit unalmasabb, de kevésbé rossz. 

Nyár eleje óta tartó (kényszerű? vagy választott?) cölibátusomnak most hétvégén vége szakadt (remélem, nem csak átmenetileg), és nem is akárhogy. Minden téren elégedett lehetek. 

Kicsit nyaraltam is így augusztus vége felé, az is nagyon rám fért már. Ja, és a változatosság kedvéért megint megkérték a kezemet. Kár, hogy mindig olyan embernek jut eszébe, akihez akkor sem mennék hozzá, ha ő lenne az egyetlen férfi a földön. Egyébként is, nem akarok még egyszer férjhez menni. Miért is akarnék? 

Élek, jól vagyok, csak épp nincs miről mesélnem. Sokat dolgozom, elég sokat vagyok egyedül, de élvezem, mert végre van időm olvasni, a tévét sem kapcsolom be napokig, és a számítógépet sem sűrűn használom esténként. Ha lesz miről írni, jelentkezem. 

Persze van, amelyiket egyáltalán nem kell komolyan venni, mivel viccből hangzott el, de azért időnként emlegetem, mert elég vicces volt, és utóbb kiderült, a "kérő" nem messze lakik :). 

Van olyan is, ami teljesen komolyan hangzott el, Viszont az illető (aki egyébként nekem is nagyon szimpatikus, és elgondolkodtam rajta, hogy működhetne-e ez a kapcsolat) nagyon reálisan látja a helyzetünket, és tudja, hogy igazából nem működhet. Több oka is van, amiért nem, ezek egyike a távolság, de ez talán a legkisebb gond. A rajongása persze jól esik, és ha nem lenne a távolság, azt hiszem, minden követ megmozgatnék azért, hogy megpróbálhassuk együtt. Így csak hagyom az eseményeket megtörténni, és igyekszem nem beleszeretni. Nem akarom most bonyolítani az életemet, leginkább pihenésre vágyom, és sok-sok egyedüllétre. Ezt ő is tudja, és tiszteletben tartja az igényeimet. Én pedig maximálisan értékelem a hozzáállását. Úgyhogy ez a kapcsolat most szépen fejlődik, és úgy érzem, a világ legjobb barátságává alakulhat (ha már a szerelem nem reális elvárás, hozzuk ki belőle a legjobbat). 

Egy hétig egyedül vagyok itthon. És még csak eszembe sem jut pasizni. Sőt, a megbeszélt randit is lemondtam a hétvégén.

Úgy döntöttem, nekem pár nap olyan típusú egyedüllétre van szükségem, amikor csak magammal törődhetek, kiszolgálnak, ha akarok, úszom egyet, ha akarok, alszom, ha akarok sétálok, ha akarok, beszélgetek, de semmi sem kötelező. Így aztán foglaltam egy egyágyas szobát egy wellness szállodában, és kicsit élvezni fogom a pihenést, a teljes egyedül létet úgy, hogy közben igyekszem maximálisan jól érezni magam. Mert megérdemlem :). 

Kicsit furán érzem magam, hogy nincs a környezetemben férfi és igazából nem is hiányzik. Na jó, nem lenne rossz időnként odabújni valakihez, de most nem keresem a megfelelő partnert. Elvagyok a kis magányos világomban. Gondolom, néhány hétig jól is leszek így. Aztán majd ha jönnie kell, jön. Van most úgyis mit csinálnom, az agyam teljesen le van terhelve a munkával és a tanulással, meg még a szokásos májusi őrület is van, szóval unatkozni nincs időm. A nyári szabadságot azért várom már, jó lesz kicsit kiszakadni ebből a mókuskerékből. 

Nem mondhatom, hogy unatkozom, de igazából nem történnek különleges dolgok. Itt-ott felbukkan egy-egy pasi, akikről persze hamar kiderül, hogy ugyanúgy nem fontosak és/vagy nem őszinték, mint a többi. Közben végzem a munkámat, amennyire tőlem telik (túl sok a munkán kívüli program, nem egyszerű), intézem a családi ügyeket (születésnap születésnap hátán). Szabad időmben igyekszem élvezni az életet, és eldöntöttem, hogy nyáron is erre fogok törekedni. Ha minden jól megy, J. meglátogat valamikor a nyár közepén. És B. is megígérte, hogy hazajön augusztusban, és mivel nagyon hiányzom neki, szeretne pár napot velem tölteni. A barátnőm szerint B. lehetne az igazi számomra, és úgy gondolom, ebben van valami. Meglátjuk. 

Ez a négy nap a pihenésről szól. Gyakorlatilag azt csinálok, amit akarok, mivel a gyerekek az apjukkal vannak valahol Európa másik felében, így én egyedül. Persze szerveztem én magamnak pasis programot, de a pasi úgy gondolta, vannak fontosabb dolgok is az életében, mint az én meglátogatásom, csak szombaton tud jönni. Én meg megmondtam neki, ne jöjjön. Ha nem tudjuk együtt tölteni az egész hétvégét, akkor inkább ne jöjjön. Sőt, azt is megmondom neki, ha legközelebb beszélünk, hogy szerintem itt legyen vége ennek a dolognak. Hiszen így is ritkán tudtunk találkozni. Ha még ezek a ritka alkalmak tovább ritkulnak, akkor köszönöm szépen, én nem kérek belőle. Annyira nem fontos nekem, hogy fenntartsam ezt a kapcsolatnak nevezett akármit. A hétvégén így is jól fogom magam érezni, úgy döntöttem, hiszen ez az én hétvégém.