Ha eljutunk odáig, hogy beszélgessünk a férjemmel, egyre közelebb kerülünk a válás gondolatához. Ez az egész valahol megnyugtató, mert legalább már eljutunk valahova, de persze ijesztő is, hiszen nem erre készül az ember, amikor házasodásra adja a fejét.

Egyre inkább biztos vagyok benne, hogy ez a házasság már menthetetlen, a kérdés már csak az, mikor fogjuk azt mondani, hogy így nem folytatjuk tovább. Egyelőre még sok oka van annak, hogy nem mondjuk ki, még akár annak a lehetősége is fennáll, hogy valami csoda folytán javul a helyzet, de természetesen elsősorban a gyerekek miatt nem fogjuk elsietni a döntést.

Vannak napok, amikor egészen jól érzem magam, és el tudom képzelni az élemet teljesen másképp is. Más napokon viszont nagyon utálom magamat és fogalmam sincs, hogy fogom megoldani. Ma sajnos ez utóbbi az igaz :(. Remélem, holnap egy jobb hét kezdődik.

Rég volt ennyire fárasztó napom, dél körül azt hittem, szétesik a fejem, annyira fájt a sok információtól, amit fel kellett dolgoznia. A fejfájás időközben elmúlt, de érzem, hogy rettenetesen fáradt vagyok. Talán még szerencse is, hogy nem jött össze a mára tervezett találka B.-vel, mert bár ő nagyon szomorú volt emiatt, de szerintem sok öröme nem telt volna bennem ebben az állapotomban. Jobb lesz most hazamenni és lehetőség szerint korán lefeküdni aludni, úgyis megint egyedül leszek éjjel, a férjem megint a világ végén van. Lassan az lesz a különleges alkalom, ha nem egyedül alszom a hálószobában.

A Kedves undok volt. Én meg elsodródtam egy találkozásra a barátjával. És ott szembesültem a dilemmával: mi kell nekem pontosan? A Kedves, aki elsősorban a testemnek kell, de azért a lelkemnek is jól esik, vagy a Barát, aki a lelkemnek nagyon jót tenne, és nem mellesleg a testemnek sem ártana. Kell-e nekem választanom közülük? Az én erkölcseimnek már úgyis mindegy, a házasságomnak is, úgy tűnik, tehát jelenleg csak ezt a dilemmát kell feloldani. K(edves) nem tudja, hogy találkoztam B(arát)-vel, B. viszont tudja, mi van K. és közöttem. Azt mondta, zavarja ugyan, de túl tud rajta lépni. Most légy okos, Domokos.