Néha kimondottan jól érzem magam, máskor nem annyira. Heti egy-két telefon még mindig jön üzleti ügyben, akkor hazudok egy hatalmasat és lerázom az illetőt, átirányítom másokhoz, megadom a telefonszámokat, neveket, és sajnáltatom az exet. Mert ilyen rendes vagyok, hogy nem mondom meg az igazat, így nem utálják, hanem sajnálják. Hát van, amikor ez a célravezetőbb.

A telefon után általában kicsit rosszabbul érzem magam, mert eszembe jut, hogy mit művelt, és nem értem, hogy nem vettem észre, meg kicsit sajnálom magamat, mert naív voltam. Aztán megrázom magam és úgy fogom fel, hogy szerencsére még időben kiderült, és most így sokkal jobb.

Nagyon furcsa érzés, de szinte várom, hogy egy-két napot egyedül lehessek karácsonykor. Azt hittem, utálni fogom a gondolatot is, de nem, most valahogy nem hiányzik az, hogy valakihez alkalmazkodni kelljen, ki kelljen találni, mit szeretne. Jó lesz, hogy nem kell jópofizni a férjem családjával, mivel én nem megyek hozzájuk karácsonyozni. Nem kell a testvéremékkel sem, mert hozzájuk sem megyek, ők most fogadják el, hogy nincs kedvem senkihez. Ebben a helyzetben azt hiszem, ezt meg lehet érteni. Amikor a gyerekek az apjukkal lesznek, én egyedül fogok otthon üldögélni, vagy összejövök szintén szingli barátokkal és nagyon jól fogom érezni magam. Így döntöttem :).