Igaza lehet annak, aki azt mondja, a nők számára terápia lehet. Az utóbbi időben nem érzem magam túl jól, és azon kaptam magam, hogy elkezdtem vásárolni. Na nem magamnak, odáig még nem fajultak a dolgok :). Másnak. Pl. a gyerekeimnek, akárhol vagyok, még a legkisebb Aldiban is azt nézem, mit vegyek nekik. Szerencsére ők örülnek minden apróságnak, én meg még mindig racionális vagyok valamennyire, úgyhogy nem veszek nekik játékot (van otthon annyi, hogy nem férünk tőle), hanem igyekszem olyasmit, ami valamennyire hasznos. Úgyhogy kapnak zoknit (valamiért imádják a zoknikat), meg kifestő könyvet, vagy ceruzás, radírt. És persze néha egy kis édességet is. De nemcsak nekik vásárolok, bárki másnak is, aki fontos nekem. Meghívom a kollégámat kávézni, veszek egy zsebnaptárt a profnak csak úgy (meg mert születésnapja volt), és hasonlók. Jó lenne minél hamarabb túl lenni ezen az időszakon, mert elég költséges terápia lesz :).