Nem szokásom könyvekről írni, de ezt most olyan, amiről mindenképpen szeretnék. Már csak a blog fő témája miatt is.

E.L.James: A szürke ötven árnyalata c. könyvről van szó (láttam, van már film is belőle, legalábbis előzetest már láttam, érdekes lenne megnézni).

Sok ellentétes véleményt lehet olvasni a könyvről. Az én érzéseim is kicsit ambivalensek. Egy biztos: nagyon nehezen tudtam lerakni, szinte együltőhelyemben elolvastam, mert nagyon lebilincselően van megírva. A téma: BDSM. Így leírva nem is tűnik olyan durvának. Pedig nyilván az, ha fájdalommal jár. A könyv első felében igazából nincsenek olyan részek, ami tőlem nagyon távol állna, kimondottan izgatóan vannak leírva a szeretkezések (vagy inkább dugások), és teljesen vállalhatók. A második felében jönnek a durvább dolgok, de azok is úgy vannak megírva, hogy teljesen vállalhatónak tűnnek. Aztán persze ha jobban elgondolkodom rajta, és magam elé képzelem, máris nem annyira vállalhatók :).

Nem egészen két nap alatt ledaráltam a könyvet (hamarabb is ment volna, ha nincs közben más dolgom is). Közben sok minden megfordult a fejemben. Azt hiszem, érthető, hogy néhány résznél bizony kellőképpen felizgultam olvasás közben. Elvégre gyakorlatilag pornóregényről beszélhetünk. Egyébként pedig az jutott eszembe közben, hogy talán nem ártana kicsit beszélgetni a férjemmel arról, hogy milyen dolgokat szeretnék kipróbálni, vagy mi az, ami egyáltalán megfordul a fejemben, hogy izgató lehet. (Nem, a BDSM nem izgat, nem erről van szó.) Szóval az, amit mondtak páran a regényről, hogy nyitottabbá tesz, talán igaz. Én eddig is nyitott voltam, tehát ez nem változott. Csak annyi történt, hogy elképzelhetőnek tartom, hogy beszéljek ezekről a dolgokról. Lehet, hogy működne a dolog, talán megérne egy próbát. Ha megtörténik, majd beszámolok róla.