Ma hihetetlenül szar napom volt, rég volt már ennyire rossz. Nem is tudom, hogy voltam képes egyáltalán a munkámra koncentrálni. De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy B.D. végig mellettem állt, és próbált kicsit jobb kedvre deríteni, és irtó kedves volt velem. Jó volt érezni, hogy ott van mellettem valaki, akinek számít, hogy érzem magam. A munkaidő vége előtt pár perccel még telefonon váltottunk pár szót, és ez is nagyon jól esett. (Eredetileg úgy nézett ki, hogy a héten egyáltalán nem látjuk egymást, ha úgy alakult volna minden, akkor valószínűleg még most is nagyon magam alatt lennék, de már csak kicsit vagyok magam alatt. Viszont most várhatóan nem fogjuk látni egymást egy-két hétig, csak e-mail meg telefon lesz. Ezt is ki kell bírni.)