Úgy tűnik, jár nekem a büntetés azért, ahogy élek. Hivatalos ügyben vannak most problémáim, nem is akármilyenek. Próbálok higgadtan hozzáállni a dolgokhoz, de nem megy könnyen, hamar robbanok, ha csak beszélek róla. Intézni meg még nem kezdtem el. Ma muszáj nekiülnöm írni a leveleket, és nagyon oda kell majd koncentrálnom, hogy normális hangnemben íródjanak és esélyünk legyen elintézni a dolgot. Csoda-e ha nem aludtam jól, fáradt és nyűgös vagyok?

Ráadásul otthon sem úgy mennek a dolgok, ahogy kellene. Ez az ügy otthon is feszültségeket okoz, emiatt veszekszünk, de ha nem veszekszünk, akkor sem igazán foglalkozunk egymással. Van már vagy két hete, hogy legutóbb összebújtunk. Csoda-e, ha kifelé kacsingatok? Persze feleslegesen, hiszen K.P. semmi hajlandóságot nem mutat, nem is találkoztam vele ma, és valószínűleg most egy hétig nem is fogom látni. A többi "folyó ügyem" meg igazából csak halvány remény, sok esély nincs a "beteljesülésre". Ez van. Nincs jó kedvem.