Kétségek ugyan már nincsenek, de én úgy, de úgy szenvedek ma... Lassan telik az idő, egész nap szinte semmi dolgom nincs, megőrülök, ha nem lesz vége gyorsan a munkaidőnek. Utálom az ilyen nyögvenyelős napokat, komolyan. Pedig igyekszem hasznosan tölteni, de egyszerűen nem megy, csak kínlódok. Még jó egy órát ki kell itt bírnom, utána hátha jobb lesz. Ennyire biztos nem lesz unalmas.