Ilyen rég nem volt már, hogy ennyire ne tudjak felkészülni a karácsonyra, ennek ellenére szépen, nyugisan telnek a napok. Tegnap sem voltam idegbeteg, igaz, azt már évekkel ezelőtt megfogadtam, hogy nem fogom 24-én azt csinálni, mint az anyukám: egész nap a konyhában állni, és idegeskedni, hogy minden készen legyen. Inkább olyan menüt találok ki, amivel nincs sok gond, és előre megtervezem, mit mi után csinálok, hogy minden beleférjen. Nem is voltam ideges egyáltalán. Csak ügyetlen. Több mindent elejtettem, de szerencsére nem tört össze semmi, csak némi takarításra volt szükség.

Az ebéd időre készen lett, addigra a fa is fel volt díszítve, ez utóbbit négyesben csináltuk, mindenki segített. Ebéd után pihenés, majd délutánra itt voltak az ajándékok is a fa alatt. Mi persze tudtuk, mit kapunk, de a gyerekeknek meglepetés volt, és úgy tűnik, elég jól eltaláltuk, ki mit szeretne. Az ajándékosztás után pörögtek is ezerrel mindketten, este 10-kor még ébren voltak. Persze most is hallom, hogy nevetgélnek, de néhány napig lehet ilyet is, elvégre ünnep van meg téli szünet.

A mai nap a családlátogatással telt, anyósékhoz is mentünk, anyuékhoz is. Volt evés-ivás, sok ajándék. Sehol nem veszekedtünk senkivel, ez is ritkán fordul elő :).

A gondolataim persze néha elkalandoznak, eszembe jut, mit csinálhat éppen K.P., de egészen jól vagyok. Talán jobban is, mint amire számítottam. Ezt azért jó jelnek ítélem meg a jövőre nézve.

Békés, boldog karácsonyt kívánok minden kedves olvasónak! (Tudom, néhányótoknak magányos lesz, de én küldök innen mindenkinek sok-sok erőt, próbáljátok meg a maximumot kihozni belőle.)

Normális emberek ilyenkor már otthon vannak. Hát én még itt vagyok a munkahelyen. Nem egyedül, de nem vagyunk túl sokan. Úgy volt, hogy délben elmehetünk, de ennek egyelőre nincs jele, pedig dél már rég elmúlt. Persze, mondanom sem kell, a munkát nem visszük túlzásba, ami olyan volt, már megcsináltuk. Most csak azt várjuk, hogy valamelyik főnök hazazavarjon. Na nem mintha ezt tervezné bármelyikük is.

Ilyen részletes álmom még tán soha nem volt, de nem is ez volt benne a legérdekesebb, hanem a főszereplő: az a fiatal kolléga, aki nyár elején még tetszett nekem, aztán rájöttem, hogy tényleg nagyon jóképű, de nem jön be, mert elég rigolyás, meg fura dolgai vannak. No hát az agyam úgy gondolta, hogy a jóképűség pont elég egy jó kis szeretkezéshez, úgyhogy álmomban vele szeretkeztem, nem is akárhogy, az egészet végig "kívülről" láttam, részletesen. Nagyon jó volt minden, de behatolás előtt a srác "eldurrant", én meg ott vártam teljesen felizgatva. Hát nem jött össze :).

Lehetne most fejtegetni az álmomat, hogy miért vele álmodtam, miért ilyet és miért ez lett a vége, de sok értelmét nem látom. Fura volt, és nem hiszem, hogy érdemes foglalkozni vele többet.

Szóval az van, hogy a pasik és a nők nagyon különböznek. Egy pasinak valószínűleg fel sem tűnik, hogy bármi baj van, miközben a nő már egyetlen rossz szóból, vagy el nem mondott mondatból mindenféle következtetéseket von le, és elkezd kombinálni, hogy biztos van valami nagy gáz. Legalábbis ez a nő itt (én) így működik.

Eldöntöttem, hogy egyrészt nem fogok kérni semmit, másrészt pedig nem fogok főni a saját levemben. Tegnap tehát egy csomó gondolkodás után vettem egy nagy levegőt, és rákérdeztem, hogy mi a baj. És ahogy sejtettem, K.P. szerint semmi baj nincs. Aztán elmagyaráztam neki, hogy én mit érzek, és megbeszéltünk mindent. Aztán együtt utaztunk haza, pedig eredetileg direkt tovább akartam benn maradni, hogy ne kelljen vele találkozni, de sokkal jobb így, mert letisztáztuk a dolgokat. Ma reggel is találkoztunk és egy-két dolgot még megbeszéltünk. Így aztán jó kedvem volt tegnap, amikor hazamentem, és most is jól vagyok. Most már csak ahhoz kell tartanom magam, hogy nem kérek semmit, mert ha bármi miatt visszautasít, akkor megint kezdem majd a kombinálást és abból sosem származik semmi jó. Ezért inkább rá bízom a dolgokat. Úgy érzem, képes leszek kezelni az érzelmeimet, ha nem hajszolom bele magam mindig valamibe.

nem érint meg, hogy más mit mond
semmit nem bánok meg, míg a jókedv tart

(Lehet, hogy nem ez a pontos szöveg, de most mindegy.)

A lényeg: sokkal jobban vagyok, mint akár fél nappal ezelőtt. Ehhez több minden hozzájárult, pl. egy beszélgetés K.P-vel, egy nyeremény, egy kellemesen tiszta lakás, jó kedvű gyerekek és hasonló dolgok. Szóval most jól érzem magam, köszönöm :). Majd írok bővebben is, de nem itthonról.

Félreértés ne essék, a hétfő-keddi, és úgy néz ki mai rossz kedvemnek nem elsősorban és kizárólag K.P. az oka. Persze, ő is benne van jócskán, de egy csomó minden más is történt, amik szépen fokozatosan rontották a hangulatomat, és amikor azt hittem, hogy innen már nincs lejjebb, kiderült, hogy de bizony van. Fokozatosan javul a helyzet, de még mindig nem az igazi. Tegnap a főnököm is megállapította, hogy szarul nézek ki, és azt mondta, hogy betegségen és éhségen kívül nem lehet más ok, ami miatt valaki rosszul érzi magát. Hát ja, érdekes hozzáállás, milyen jó lenne, ha ilyen egyszerű lenne az élet. De nem ilyen egyszerű, úgyhogy ha éppen nem dolgozom, hanem pl. utazok, akkor csak nézek ki a fejemből, és néha elönti a szememet a könny. Hát ennyi. Majd csak lesz jobb is, remélem.

Súlyos döntéseket hoztam, amelyek kihatással lesznek az elkövetkező heteimre, hónapjaira, nem feltétlenül pozitív irányba. De muszáj lépnem. Részletesebben majd akkor írok róla, ha valami hatását is látom, addig nincs értelme. Lehet, hogy a következő időszakban többször leszek magam alatt, majd itt kipanaszkodom magam, ha úgy adódik. De az is lehet, hogy sokkal jobb kedvem lesz, ki tudja. Meglátjuk.

Ma reggel a tegnapi történések közül legalább egyet sikerült tisztázni, ezáltal kicsit jobban érzem magam. A legfontosabb probléma viszont továbbra is fennáll, ezt főleg magamban kell tisztázni, ami elég nehéz lesz. Tegnap elég sokat sírtam, még ma is többször elönti a szememet a könny, ha a tegnapiakra gondolok, és ez még biztos így lesz pár napig. Az a baj, hogy nem rajtam múlnak a dolgok, amik engem érintenek, és ezért teljesen tehetetlennek érzem magam. És nagyon utálom, ha nem tudom megváltoztatni a dolgokat.