Ezen a héten nagyon bele kellett húzni a munkavégzésbe, ha mindent meg akartam csinálni időben. Így aztán tegnap este olyan fáradtan mentem haza, hogy majdnem összeestem. Persze csak szellemileg fáradtam el, fizikailag nem annyira, amit a férjem ki is használt rögtön :). A végén mondtam neki, hogy ez nagyon jó volt, bár agyilag nem igazán voltam ott, ami nem ártott volna. De hát ez van, néha belefér az ilyen is. Éjszaka persze alig tudtam aludni, valószínűleg a fáradtságtól, óránként felébredtem.

Ma reggel folytattam a munkát ott, ahol tegnap abbahagytam, csak kicsit lájtosabban, mivel a nehezén már túl voltam. Most pár perce adtam le mindent mindenkinek, így most kicsit lazíthatok. Kezdhetném ugyan a következőt, de a munkaidő végéig már csak egy óra van, nem fogom túlzásba vinni, csak apró-cseprő ügyeimet intézem, nagy melóba nem fogok. Hétfőtől úgyis megint nagyon bele kell kezdeni, és valószínűleg év végéig már nem lesz pihenő. Szabadságról ne is álmodjak, pedig még több mint három hetem van benn. Még jó, hogy nincs idő unatkozni :).

 Ezen a héten nagyon bele kellett húzni a munkavégzésbe, ha mindent meg akartam csinálni időben. Így aztán tegnap este olyan fáradtan mentem haza, hogy majdnem összeestem. Persze csak szellemileg fáradtam el, fizikailag nem annyira, amit a férjem ki is használt rögtön :). A végén mondtam neki, hogy ez nagyon jó volt, bár agyilag nem igazán voltam ott, ami nem ártott volna. De hát ez van, néha belefér az ilyen is. Éjszaka persze alig tudtam aludni, valószínűleg a fáradtságtól, óránként felébredtem.

Ma reggel folytattam a munkát ott, ahol tegnap abbahagytam, csak kicsit lájtosabban, mivel a nehezén már túl voltam. Most pár perce adtam le mindent mindenkinek, így most kicsit lazíthatok. Kezdhetném ugyan a következőt, de a munkaidő végéig már csak egy óra van, nem fogom túlzásba vinni, csak apró-cseprő ügyeimet intézem, nagy melóba nem fogok. Hétfőtől úgyis megint nagyon bele kell kezdeni, és valószínűleg év végéig már nem lesz pihenő. Szabadságról ne is álmodjak, pedig még több mint három hetem van benn. Még jó, hogy nincs idő unatkozni :).

A kapcsolatunk legelején, már az első nap tisztáztuk, hogy mire megy ki a játék. Tudtuk, hogy érzelmek nélkül nem mehet, de igyekeztünk úgy irányítani a dolgokat, hogy ne az érzelmek domináljanak, hiszen nem akarjuk borítani a megszokott életünket, és a sok érzelem bukáshoz vezethet. Ez így nagyon szépen hangzik, csak épp nem feltétlenül valósítható meg a tervek szerint.

Az első egy-két hét nálam óriási érzelmi viharokat kavart, olyan voltam, mint egy szerelmes tinédzser, és úgy érzem, akkor még K.P. is így viselkedett. Neki is új volt a dolog, izgalmas volt, sokat akartunk. Aztán kaptunk egy pofont és rájöttünk, hogy jobban kell vigyázni. Ő legalábbis már akkor rájött, és onnantól pont úgy viselkedett, ahogy egy pasitól elvárható: kevés érzelmet mutatott. Tudom, hogy vannak érzelmei, tudom, hogy fontos vagyok neki, de ezt nem mutatná ki semmi pénzért.

Nekem az érzelem-mentesség nem megy olyan könnyen, főleg, ha rossz kedvem van. Elvárnám tőle, hogy legyen tekintettel rám és vigasztaljon meg hasonlók. Aztán megsértődöm, ha nem teszi. És kimondom az érzelmeimet, azt is, ha nem tetszik a viselkedése, és azt is, hogy oda vagyok érte. Na ez utóbbit nem kéne. A múlt heti kisebb mélypont után rájöttem, hogy nem szabad rajonganom érte, ne érezze, hogy ő van nyeregben. Mert pasi, és ha érzi, akkor úgy is fog viselkedni. Ezért aztán egy délelőtt egyáltalán nem beszéltem vele, nem jelentkeztem. Ebéd után megjelentem a chaten, mintha semmi nem történt volna, és ő kérdezte, hogy talán van valami baj, hogy nem jöttem? Én közömbösen mondtam, hogy csak sok a meló, aztán megint eltűntem egy időre. Ugyanezt tettem másnap is. Aztán jött a hétvége, amikor csend van és nem tudunk egymásról semmit. Szerdán ő jelentkezett, és kérdezte, találkozunk-e másnap a vonaton, és a nemleges válaszra elkenődött. Jól esett :), bár nehéz volt megállni, hogy ne mondjak erre semmit. Nem nagyon beszélgettünk tegnap sem, és ha igen, akkor is semleges témákról. Ma reggel kivételesen ő ért oda hamarabb a vasútállomásra, amikor megálltam a kocsival, már ott volt, és várt. És mosolygott :). Többször végignézett rajtam, látszott, tetszik neki a látvány. Én meg remekül éreztem magam ettől. Muszáj néha kicsit távolodni tőle, hogy kicsit ő is "teperjen", mert különben nagyon elkényelmesedik.

Most viszont ő tesz próbára engem, mert még nem jelentkezett be. De csak azért sem fogok írni neki, kivárom, hogy megjelenjen. És továbbra is igyekszem kicsit közömbösnek mutatkozni, ha neki ez kell.

Nő vagyok, nem kétséges. Néha nagyon is nő, és egyre inkább annak érzem magam. Igyekszem egyre inkább úgy is kinézni és úgy viselkedni. A kinézet egyre jobban megy, ezt látom a pasik tekintetén, de ebben igazából akkor sem volt hiány, amikor nem igyekeztem ennyire. Hiszen a nőies idomok akkor is jól látszanak, ha én nem igyekszem kiemelni őket.

A viselkedés nem mindig sikerült nőiesre. Az ágyban igen, ott aztán ízig-vérig nő vagyok, egyre inkább. Az érzelmek fontossága, az időnként elő jövő hisztik, mind-mind arra utalnak, hogy bizony nő vagyok, 100%-osan.

De olvasom a különböző blogokat, ahol félrelépésekről, szeretőkről van szó, és csodálkozom. Lehet, hogy mégis szorult belém némi a férfias viselkedésből is. Hiszen rólam egyáltalán nem lehet azt elmondani, mint - úgy látszik - elég sok nőről: ha szeretőjük van, otthon már nem kívánják a szexet. Én bizony nem így működöm, soha nem is működtem így. Engem mindig nagyon feldobott a házasságon kívüli szex, és sokkal több kedvem lett tőle itthon is szexelni, és persze ötletesebb is lettem tőle. Ha jól tudom, ez a fajta hozzáállás inkább a pasikra igaz. De én így működöm. És ezt a férjem nem bánja - bár, ha tudná, mi az oka a megnőtt szexuális étvágyamnak, valószínűleg bánná. De mivel nem tudja, örül neki, hogy ez a helyzet, és igyekszik maximálisan kihasználni.

Ami még ezen túl is kissé férfias: vannak napok, amikor bizony úgy érzem, nekem most mindegy kivel, csak csinálhassam :). Természetesen nem szoktam letámadni senkit az utcán :), és nem is gondolom komolyan, hogy bárkivel, de érzem néha úgy. Mint a pasik, amikor a farkuk után mennének gondolkodás nélkül. És meg kell valljam őszintén, néha jól esik így érezni, akármennyire is nem nőies.