Ezen a héten nagyon bele kellett húzni a munkavégzésbe, ha mindent meg akartam csinálni időben. Így aztán tegnap este olyan fáradtan mentem haza, hogy majdnem összeestem. Persze csak szellemileg fáradtam el, fizikailag nem annyira, amit a férjem ki is használt rögtön :). A végén mondtam neki, hogy ez nagyon jó volt, bár agyilag nem igazán voltam ott, ami nem ártott volna. De hát ez van, néha belefér az ilyen is. Éjszaka persze alig tudtam aludni, valószínűleg a fáradtságtól, óránként felébredtem.

Ma reggel folytattam a munkát ott, ahol tegnap abbahagytam, csak kicsit lájtosabban, mivel a nehezén már túl voltam. Most pár perce adtam le mindent mindenkinek, így most kicsit lazíthatok. Kezdhetném ugyan a következőt, de a munkaidő végéig már csak egy óra van, nem fogom túlzásba vinni, csak apró-cseprő ügyeimet intézem, nagy melóba nem fogok. Hétfőtől úgyis megint nagyon bele kell kezdeni, és valószínűleg év végéig már nem lesz pihenő. Szabadságról ne is álmodjak, pedig még több mint három hetem van benn. Még jó, hogy nincs idő unatkozni :).