nemet mondani

 2011.10.21. 14:07

 Pár hete a proffal ebédeltem, aki nem kicsit feltűnően nézett végig rajtam, és látszott, hogy nagyon tetszik neki látvány. Meg kell hagyni, akkor én is nagyon csinosnak éreztem magam, jól látszott az a 8-9 kg, amit leadtam a nyáron. Már akkor pedzegette, hogy egyik délután szabad lesz, és találkozhatnánk, de én már akkor mondtam neki, hogy én viszont aznap délután biztosan nem leszek szabad. Nem is hazudtam, bár valószínűleg hazudtam volna, ha szükséges, mert valahogy nem volt kedvem vele tölteni azt a délutánt. Most teljes mértékben K.P.-ra koncentrálok, nem is tudom elképzelni, hogy a proffal, vagy bárki mással legyek (mondjuk a férjemen kívül).

Ma újra együtt ebédeltünk, mert hiszen a barátság jó dolog, az ellen nekem semmi kifogásom, és a tekintetén megint láttam, hogy szeret rám nézni, és szívesen tenne mást is. Tudja, hogy nem érek rá, de azért újra megemlítette, hogy milyen tervei voltak. És én újra elmondtam, hogy miért nem lehet, és közben pici lelkiismeretfurdalásom volt, mert tudom, hogy ha K.P-val tölthetném ugyanazt a délutánt, akkor megoldanám a dolgot, lemondanám azt a másik programot, kitalálnék valamit.

Eddig nem túl sűrűn fordult elő, hogy nemet mondtam a profnak, de azt hiszem, most már hozzá kell majd szoknia.

hiányzik

 2011.10.20. 11:08

Több, mint egy hete nem láttam K.P-t, és nem is beszéltünk túl sokat. Valamelyik este már a sírás is rámjött, annyira hiányzott, hogy legalább pár szót válthassunk, vagy láthassam, de nem volt rá lehetőség. És még pár napig nem is lesz. Ma nagyjából 6 mondatot váltottunk, de ennyiből is kiderült, hogy ő is ugyanezt érzi, egy kicsit már ő is ki van készülve. Nem tudom, mit lehetne tenni, azt hiszem, egyelőre semmit, csak várni a lehetőségre. És közben rá gondolni sokat, amitől persze elönt a forróság minden alkalommal. Most ennyi jut belőle.

200. bejegyzés - zenék

 2011.10.17. 11:09

Akkoriban kaptam rá a Quimby és a Magna Cum Laude számaira, amikor felbukkant az életemben K.P. A két dolog természetesen egymástól független, mégis valahogy ezek a zenék számomra hozzá tartoznak. Úgy, hogy ő ezeket a zenekarokat nem is igazán szereti. Nekem mégis őt jelentik ezek a számok, amikor meghallom valamelyiket (márpedig gyakran meghallom, hiszen gyakorlatilag folyamatosan ezeket a számokat hallgatom, a vonaton is – ha ő nincs ott -, meg a munkahelyen is), mindegyikről eszembe jut valami, ami K.P-vel kapcsolatos.

süti beállítások módosítása