A hétvége csendes. Már pénteken délután szomorú vagyok, mert tudom, hogy nem beszélhetünk egész hétvégén. És pénteken ráadásul délután sem szoktunk találkozni, mert különböző időben van vége a munkának. Az a szerencsésebbik eset, ha reggel találkozhatunk, akkor a szememmel jó alaposan "felfalom", hogy elraktározzam magamban minden mozdulatát, szempillantását.
Részemről lehetne hétvégén is sms- vagy e-mail-váltás, nem lenne belőle gond itthon, de ő nem kockáztat. Meg is értem, soha nem teszek szemrehányást miatta. Csak nagyon figyelek, nem jön-e mégis valami, vagy esetleg nem látom-e meg az utcán, ha megyünk vásárolni vagy ebédelni. Meg követem néha a google maps-on, ha lehet. Ha véletlenül balesetet hallok olyan területről, ahova hétvégén menni szokott, akkor ideges leszek. Addig, míg meg nem látom a térképen, hogy otthon van. Akkor megnyugszom, de addig fél óránként ellenőrzöm, nem jelentkezett-e. Azt akarom hinni, hogy tudja, számítok a bejelentkezésére, és ezért időről-időre megjelenik a térképen a kis ikon, hogy éppen hol tartózkodik. A valóságban ez valószínűleg nem így van, eszébe sem jut, hogy aggódhatok, vagy hiányozhat, csak véletlen, hogy ott van.
Vasárnap délután általában már idegbeteg szoktam lenni. Ma valahogy nem vagyok az. Talán mert sűrű volt a hétvége, és nem volt időm vele foglalkozni annyit. Mert természetesen most is folyamatosan azon jár az agyam, hogy éppen mit csinál most, hol van? És azon, hogy hétfőn mibe menjek arra számítva, hogy a vonaton találkozunk - esetleg délután nemcsak a vonaton.
Aztán jön a hétfő reggel, és nem tudom, hogy annak örüljek-e, ha a vonaton van, vagy annak, ha nincs. Mert egyszer, amikor nem volt a vonaton hétfőn reggel, kiderült, hogy otthon lebukott. Azóta rettegek tőle, hogy ez újra megtörténik. De ha nincs ott a vonaton, az nagy eséllyel azt jelenti, hogy autóval megy dolgozni, tehát lehet, hogy tervei vannak délutánra. Szóval soha nem tudhatom, mi a jó, ez leginkább csak akkor derül ki, ha beszélünk. Vagy a vonaton, vagy utána a chaten.
Ambivalens, nem? A szeretők jobban szeretnek munkába menni, mint otthon üldögélni :).
