Az a barátság akkor azért szakadt meg, mert ő túl sokat akart belőlem, amit én nem akartam neki megadni. Mert úgy éreztem, hogy nem "jár" ez neki, és mert nem vonzódom hozzá, mint férfihoz. Úgy éreztem, csak a testem kellene neki, de az a kapcsolat barátságnak indult és én szerettem volna barátságnak megtartani. Nem lehetett.

Most közel két év után újra elkezdtük felépíteni - igazából nem kellett felépíteni, hanem ugyanott folytattuk, ahol abbahagytuk. Ő szinte teljesen ugyanott. És nem tudom, kellenek-e nekem ezek a csomók az aranyfonálon. Igaz, hogy mostanában nagyon felajzott állapotban vagyok állandóan, és hajlandó vagyok bármiről beszélgetni, még vele is, de attól tartok, félreérti, és majd megint ugyanazt akarja. Amit én továbbra sem, sőt, még annyira sem, mint bármikor eddig. Egyelőre még úgy gondolom, érzi, hogy meddig mehet el, de félek, hogy egyszer majd megint félreért. Úgyhogy ha lehet, az online chateléseket igyekszem elkerülni (most sem ez volt a cél, csak épp betoppant, amikor online voltam, és nem mondhattam, hogy bocs, de nem rád várok). Maradjunk inkább a leveleknél. És az esetleges találkozások esetén (mert az is biztos lesz megint) a semleges helyeknél és programoknál - közös ebéd jöhet, egyéb nem.