Most valahogy nagyon távolinak érzem. A napok csak úgy mennek el mellettem, nem történik semmi, aminek úgy igazából örülni tudok. Szinte csak túlélni akarom a perceket. Néha viszont olyasmik történnek, aminek nem tudok örülni. Sokszor szívesen sírnék, van, amikor meg is teszem. Látszólag ok nélkül, de ott van azért az ok is. Mostanában gyakoribbak az összeszólalkozások. Nincs itt veszekedés, csak egy-egy odaszólás, ami viszont súlyos következtetések levonását vonja maga után. Baj van. Ha nem vigyázunk, nagy baj lesz. Nem jó így, és nem tudom, hogy kellene tenni ellene. Illetve tudom, le kellene ülni megbeszélni. De mintha mindketten menekülnénk a beszélgetés elöl. Nem tudjuk elmondani, mi a bajunk, nehéz megfogalmazni. Pedig ez lenne az első lépés a megoldáshoz. Amit elég sürgősen meg kell tennünk, ha meg akarjuk menteni, ami még menthető.