Nem, nem vagyok boldog. Vannak boldog pillanataim, de nem vagyok boldog. Sőt, mostanában még igazából elégedett is ritkán. Ma elgondolkodtam azon, mi kellene nekem ahhoz, hogy boldog lehessek. És rájöttem: egy igazi barát. Olyan, amilyen nincs. Akivel bármit - tényleg bármit - meg lehet beszélni, és akihez oda is lehet bújni, ha épp arra vágyom. Aki akkor sem sértődik meg, ha kiabálok vele, aki mellett nem kell minden szavamra figyelni, hogy meg ne bántsam. Hát ez hiányzik nekem. Nagyon.