Általában nagyon jól el vagyok az életemmel, mindenem megvan, amire szükségem van. Valami mégis hiányzik néha. És ez a bulizás. Az az érzés, amikor elengedem magam, nem kell gondolnom semmiféle felelősségre, munkára, gondra, csak bulizhatok. Ahogy régen, tizen-huszonévesként tettem. 

Nem vagyok egy italozós típus, ha iszom, akkor is keveset. De néha úgy szeretném kicsit jobban elengedni magam és érezni, milyen az, amikor az alkohol szabadít fel. De van bennem egy elég erős fék, ami megállít, ha túl sokat innék, sőt, megállít, ha mondjuk két pohárnál többet akarnék inni. Nem is akarok. Pillanatnyilag egy pohár gin-tonik van bennem, és úgy érzem, már keresztbe áll a szemem :). Mondjuk, ha buliznék, valószínűleg észre sem vennék ennyit. Ahogy akkor, amikor először ittam gin-tonikot. A harmadiknál vettem észre, hogy ittam valamit. Többet nem is kértem :). És persze nem csak ezért éreztem jól magam.

Jó lenne elmenni egy olyan helyre, ahol a magamfajta, tinédzserkorból már kinőtt ember is jól érezheti magát. De már elmúltak azok az idők, amikor bementem egy ilyen helyre (nem túl sűrűn jártam klubokba, szerintem összesen ha tízszer voltam, discóban meg kétszer, de azt utáltam is), és előbb-utóbb egy jóképű sráccal táncolhattam végig az éjszakát. Most valószínűleg valami ötvenes pasas tapadna rám, jó esetben nem tolakodóan és jóképűen, rossz esetben rossz szájszaggal és ápolatlanul. Ez utóbbit nagyon utálnám, az előző esetben táncolnék egy jót, aztán szépen elbúcsúznék. Nem vagyok benne biztos, hogy működne úgy, ahogy képzelem, de ki tudja. Egyszer talán ki kellene próbálni. Na ez hiányzik nekem néha. 

A tesóm tegnap öngyilkosságot kísérelt meg. Bevett egy csomó gyógyszert. Előfordult már vele ez egyszer, évekkel ezelőtt, de akkor kevésbé volt veszélyes a dolog. Viszont az érthetőbb volt. Ez a mostani egyáltalán nem érthető. Nemrég nősült, a feleségével boldogok, gyereket várnak, jó munkája van, úgy tűnik, minden oké. Aztán egyszercsak bevesz egy csomó gyógyszert. Ettől aztán jó kába lett. Szerencsére komolyabb baja nem lett, de lehetett volna, ugyanis beült a kocsiba kábán. A felesége szólt a rendőröknek, elég hamar lekapcsolták, még az adatait sem tudta elmondani. Lehet, hogy nagy bajt csinált volna, ha nem igazoltatják. Remélem, kórházba küldik és gyomormosást hajtanak végre rajta. És remélem, hogy elmegy szakemberhez, és kezelik ezt a problémát. Úgy tűnik, depressziós, de az kezelhető, vagy legalábbis tünetmentesíthető. A felesége mindenesetre mindenben mellette áll, és persze én is. A szüleimnek egyelőre nem szólunk, jobb, ha nem aggódnak.

Nem tudom, ki hogy van vele, de jó kis szeretkezés - és persze orgazmus - után én sokkal hamarabb elalszom, és éjjel sem ébredek fel olyan gyakran. Tehát álmatlanság ellen tessék szeretkezni! :)

A családtervezés része a fogamzásgátlás is, és bár alapvetően nincs semmi gondom a jelenleg alkalmazott módszerrel, azért próbáltam utánanézni másnak is, hátha van még jobb. Egyelőre nem találtam meggyőzőt.

Sok évvel ezelőtt szedtem tablettát, de nem jött be. Csökkentette a nemi vágyat, gyakorlatilag nullára - persze ez is egy jó módszer lehet :) -, úgyhogy inkább lemondtam róla.

Gyerekvállalás előtt persze szó sem lehetett hormonális fogamzásgátlásról, így gumit használtunk. Aztán, amikor gyereket akartunk, nyilván semmit. Szülés után a doki megkérdezte, szeretnék-e spirált, nemet mondtam, miután utánanéztem a metódusnak, ahogy működik. Továbbra is gumióvszert használtunk. A második gyerek után újra visszatértünk az óvszerrel. Szerencsére a párom nem ódzkodik ellene, ezt szokta meg, mindig is használta. 

Ettől függetlenül elgondolkodtam más megoldáson is, hátha van kevésbé macerás. Létezik az injekció, ez nem szimpatikus, mert eddig még csak rosszat hallottam róla - pl. libidó-csökkenés, szőrösödés. Tablettát továbbra sem szeretnék szedni, főleg mert esetleg még szóba jöhet egy harmadik gyerek. Most utánanéztem a hüvelykúpnak is, de ez sem meggyőző. Nem tűnik túl biztonságosnak, és sokan panaszkodnak kellemetlen viszkető, csípő érzésre is. Még megkérdezem róla a nőgyógyászom véleményét is, de egyelőre nem vagyok meggyőzve.

Úgy tűnik, egyelőre marad a gumióvszer, eddig még bevált. 

Nem szeretek az ismerőseimmel, barátaimmal politikáról beszélni, mert a legnagyobb hülyeségnek tartom a politika miatt bárkivel összeszólalkozni. És hiába tartom én magam, ha esetleg ők hevesebb vérmérsékletűek ebből a szempontból, akkor veszekedés lesz belőle. Ezt meg jobb elkerülni.

A barátaim szerencsére intelligensek, és nagyjából úgy gondolkodnak, mint én, tehát ők sem erőltetik az ilyen beszélgetéseket. Nem is nagyon tudjuk egymásról, kire szavazott a másik, csak sejtéseink vannak. De soha nem kérdeztem meg egyikőjüket sem, hogy hova tette az x-et, max. azt kérdeztem meg, hogy volt-e szavazni, mert azt kötelességnek tartom.

Liberálisnak vallom magam. Toleráns vagyok a mássággal szemben, elfogadom az embereket olyannak, amilyenek. Egyáltalán nem zavar, ha valaki más vallású, más nemzetiségű vagy más szexuális beállítottságú, mint én. Igazából nem is érdekel. El tudom fogadni az abortuszt bizonyos keretek között. Elfogadom, ha mások másképp nevelik a gyerekeiket, másképp élik az életüket, mint én. De nem vagyok SZDSZ-szavazó. Mert szerintem az SZDSZ nem ugyanazokat az elveket vallja, mint én. Nem szimpatikus a hozzáállásuk a dolgokhoz, így nem szavazok rájuk.

Szakmai szemszögből nézem sokszor a gazdaságpolitikai döntéseket, és ennek köszönhetően megpróbálok úgy is gondolkodni, azaz reálisan és nem szimpátia alapján. Ezért aztán szavaztam én már MSZP-re is és Fideszre is, ha úgy láttam jónak. Nem szeretem, ha az emberek nem gondolkodnak, hanem ész nélkül szavaznak, de nem győzködök senkit, mindenkinek szíve joga úgy dönteni, ahogy akar. 

Manapság, ha megkérdeznék, hogy kire szavazok, akkor azt mondom, hogy a Fideszre. Jobb híján. Nem értek velük sem egyet mindenben, sőt, de úgy látom, jelenleg nincs jobb náluk. Szélsőség felé soha nem mennék el, tehát pl. a Jobbik szóba sem jöhetne nálam, én inkább középre tartozom. Az SZDSZ nem szimpatikus, az MSZP még annyira sem. Tehát marad a Fidesz. Amíg nem lesz jobb. 

Régen, amikor zsenge ifjú koromban még nem szavazhattam, a Fidesz liberális párt volt. Támogattam is őket teljes mellszélességgel. Igaz, hogy nem szavazhattam, de kampányolhattam értük. Meg is tettem. Akkor a Fidesz és az SZDSZ még jó pajtás volt, és ha az első fordulóban a Fideszes jelölt nem jutott tovább, akkor az SZDSZ-es jelöltet támogattuk (ma ez már nem fordulhatna elő, fordítva sem). Így aztán kampányoltam én már SZDSZ-es jelöltnek is. De nem szavaztam rá, hiszen fiatal voltam még :). 

Most kicsit félek a tavaszi kampánytól. A mai Magyarországon nem normálisak a politikai dolgok. Az emberek elvakultak, szélsőségesek, és egyáltalán nem toleránsak (tisztelet a kivételnek). Még nem tudom, kihez fogom az x-et rakni majd, ha eljön az ideje. Jó lenne, ha lenne nekünk itthon egy Joshua Bartletünk (The West Wing), akkor nem gondolkodnék, harcos demokrata párti lennék :). 

Olyan egyszerű azt mondani: nem megyek bele egyéjszakás kalandokba. De kérdem én, mikor derül ki, hogy az a kaland egy éjszakás lesz? Jójó, vannak ún. íratlan szabályok, hogy első randin max. csók, vagy annyi sem, és harmadik randiig no sex. De ez sem feltétlenül tartható be. Ugyanis nem mindig egyértelmű, mit tekintünk randinak.

Ha tényleg igazi randira mentem, azaz olyanra, hogy megbeszéltük, mikor, hol találkozunk, vacsoráztunk vagy sétáltunk egyet - hát az ilyeneken tényleg vagy csak csók volt, vagy annyi sem, és aztán vagy volt folytatása, vagy nem.

Előfordult persze az is, hogy direkt a szex miatt találkoztam valakivel, az egy másik eset, ott szó nincs érzelmekről.

De azok az esetek, amik egyéjszakásnak indultak, mindig valamilyen néhány napos kiruccanáson jöttek össze, és mindig volt folytatásuk, tehát bőven nem egy éjszakáról szóltak. De az ilyen kiruccanáson melyik az első randi? 

Kiruccanás alatt általában valamilyen kurzust vagy tréninget értek. Első randinak tekinthetjük az első találkozást mondjuk a bemutatkozásnál? Vagy az első alkalmat, amikor egy asztalnál ettünk? Nem lehet kategorizálni.  Volt egy olyan, amikor már bemutatkozásnál feltűnt az illető, de nem foglalkoztam vele. Szinte minden étkezésnél egy asztalnál ültünk, mégsem foglalkoztam a dologgal. Aztán egyszer csak a szobájában voltam a harmadik napon. Mintha derült égből villámcsapás lett volna, pedig nem, készülődött a kapcsolat szépen lassan, észrevétlenül. És lett is folytatása. Részben szexuális téren, részben szakmai téren, részben barátságként. Ez utóbbi része számomra sokkal-sokkal fontosabb. És persze nem elhanyagolható a szakmai oldal sem. De ki gondolta volna, hogy éveken keresztül fog tartani? Ki gondolta volna, hogy ilyen mélységekig eljutunk? Hogy jó érzés lesz ülni mellette és fogni a kezét, miközben iszunk egy kávét és mondjuk könyvekről beszélgetünk? Hogy kellemes bizsergés kap el, ha felhív telefonon, beszélünk valami teljesen semleges témáról (mondjuk szakmáról), és úgy búcsúzik el: "szia drága". És ettől én elolvadok teljesen. Nem hittem/hittük volna, hogy egy éjszakai kalandból ez lesz. De jó, hogy ez lett belőle.

Volt olyan is, hogy egy vacsorával indítottunk, ami rajtunk kívülálló okokból jött létre. Ő volt a vacsora fő szervezője, de szó nem volt róla, hogy én is megyek. Egy meghívottat vittem a helyszínre, aztán megkértek, maradjak, ha már ott vagyok. Vacsora közben kínos kérdéseket tettünk fel egymásnak, és fura módon teljes őszinteséggel válaszoltunk, pedig azelőtt soha nem beszéltünk egymással. Ez mondjuk lehetett az első randi. A másodiknak tekinthetjük a szállodában együtt elfogyasztott pohár italt még aznap este. A harmadik lehetett másnap egy buszos kirándulás, ahol teljes természetességgel ült le mellém a buszban, majd a nap folyamán nem egyszer éreztem maró féltékenységet, amikor mással beszélgetett (pedig tényleg nem vagyok féltékeny típus). És ekkor még egy érintés sem történt, nemhogy csók. Aztán meghívott a szobájába, és én mentem. Volt egy gyönyörű éjszaka, majd másnap ismétlés. Aztán főleg virtuális kapcsolat, mély beszélgetések, gyönyörű levelek. Nem hittem/hittük volna, hogy évekig eltart ez is, pedig igen. Mindig mosolyt csal az arcomra, ha beszélhetünk. Nagyon ritkán találkozhatunk, de minden találkozás csupa-csupa boldogság. És persze itt is van a barátságnak egy szakmai szála is, ez már csak természetes barátok között. De ki gondolta volna, hogy az az éjszaka így folytatódik? 

Szóval, honnan lehet tudni, hogy mi az egyéjszakás kaland?