A napokban újra találkoztam egy régi barátommal, akivel a távolság miatt nagyon ritkán tudok, legutóbb évekkel ezelőtt láttam. Túl sokat nem változott, ugyanolyan huncut a szeme és kedves a mosolya. Jó volt újra látni, jó volt vele tölteni néhány órát. Sajnos csak keveset.

Jó volt megölelni, érezni a testét. Ilyen találkozásnál nem a szex a legfontosabb dolog (de az sem elhanyagolható), hanem az, hogy együtt lehetünk. Élveztem, hogy összegabalyodva fekhetünk az ágyon, és néha azt sem tudom, hol végződöm én, hol kezdődik ő. Csak fekszünk és csendben nézzük egymást. Ezek azok az emlékezetes pillanatok, amik bearanyozzák a napomat, ha épp valami miatt szomorú lennék.