Másodéves egyetemista voltam, amikor elmentem egy táncházba. Ott felkért egy fiú, aki enyhén szólva nem tudott táncolni :). Jót nevettünk, amikor a botlábával próbálkozott, különösen, hogy én előtte 5 évig táncoltam, tehát "kicsit" jobban ment, mint neki. A táncház végén kiderült, hogy egy kollégiumban lakunk, ő külföldi magyar, aki egy fél évet itt tölt az egyetemen. Ráadásul egy szinten is laktunk, így adódott, hogy több időt töltöttünk együtt. Amikor hétvégén nem mentem haza, akkor általában együtt reggeliztünk, ebédeltünk, elmentünk kirándulni, néha együtt tanultunk, nagyon jól éreztük magunkat. Persze a vonzódás is hamar kiderült, de mivel neki otthon barátnője volt, én meg még bőven szűz voltam, nem jutottunk el messzire, csak csókolózásig meg pettingig. Nekem ez is elég volt :), ő meg ennél jobban azért nem akarta megcsalni a barátnőjét.

Emlékszem, milyen jó volt éjszaka felmenni a Várba, töksötét volt, a lépcsőkből semmit nem láttunk, de jól szórakoztunk. Voltunk a Normafánál is, felmentünk a János-hegyi kilátóba, Libegőztünk is. Ha buli volt a kollégiumban, együtt mentünk. Kikérdeztem tőle az angol szavakat, együtt főztünk ebédet. Szóval nagyon szuper volt az egész. Aztán amikor letelt a félév, elbúcsúztunk, és utána e-mailen tartottuk a kapcsolatot. Néhány évvel később a párommal abban a városban kirándultunk, ahol ő is lakik, és meglátogattuk. Kedves volt velünk, de a jó pár év, ami eltelt közben, érződött a találkozásunkkor. Az emlék nagyon szép, van pár fényképem is róla, és nagyon örülök, hogy együtt tölthettük ilyen módot azt a pár hónapot.