Az emberek nagy része azt állítja, nem lehet egyszerre két embert szerelemmel szeretni. Nem vagyok benne biztos, hogy igazuk van, de nincs kizárva.
A "kettőt egyszerre szeretni" téma kapcsán nekem elsősorban a fiaim jutnak eszembe, akiket nagyon szeretek. Persze nem szerelemmel :), ez egyértelműen anyai szeretet, amiről tudjuk, hogy nem csak egy, hanem kettő, négy, tizenkettő gyerek iránt is érezhető egyszerre. Az igaz, hogy hiába mondja bárki, hogy "egyformán szeretem őket", ez nem lehet igaz. Az intenzitás lehet egyforma (nagyjából), de a mód nem. A két gyerek teljesen más, a körülmények is mások, ahogy a világra jöttek, ahogy vártam őket és a többi, tehát nem ugyanúgy szeretem őket. A nagy első volt, nagyon vártuk, problémamentes terhesség után aznap született, amikorra én vártam, igaz, császárral. Kezdők voltunk az apjával, biztosan követtünk el egy csomó hibát, de imádjuk. A kicsi problémás terhesség után korábban jött a világra, viszont természetes szüléssel pár perc alatt, ami nekem óriási élmény volt. Volt persze részünk aggódásban is, de szerencsére hamar túlvoltunk a nehezén és látszik, hogy a két gyerek teljesen különböző. A kicsihez talán jobban ragaszkodom a születési körülmények miatt, de nem mondanám, hogy jobban szeretem. Másképp, az igaz. De egyikről sem tudnék lemondani.
A szerelem teljesen más téma. Eleve ott van az, hogy a szerelemről igenis le tudnék mondani. Pontosabban egy pasiról könnyebben le tudnék mondani, mint a gyermekeimről, ez természetes. A szerelem teljesen más típusú érzés, mint az anyai érzés. Lehet, hogy átemenetileg intenzívebbnek tűnik, de szerintem nem lehet nagyobb, mint amit a fiaim iránt érzek. Ezért aztán azt gondolom, simán előfordulhat, hogy szerelem-félét érzek egyszerre két pasi iránt. Mondjuk ez nem fordult elő, mióta gyerekeim vannak :), azóta a pasik max. vonzanak, de nem érzek szerelmet. Szeretetet igen, a vonzalommal nálam általában együtt jár ez is, nemcsak a testem vonzódik, hanem a lelkem, a szívem is. De olyan intenzív, lángoló szerelmet már nagyon régen nem éreztem, amit pl. a férjem iránt eleinte. Most már vele szemben sem a lángoló szerelem van, hanem nagy-nagy szeretet, vonzalom, teljes mértékű elfogadás és egyebek. (Nem állítom, hogy tökéletes a kapcsolat, de jól megalapozott ahhoz, hogy még nagyon sokáig tartson.)
Szóval a pasik iránt továbbra is vonzódom, és ha én valaki iránt vonzódom, akkor azért szeretem is valamennyire. Ergó egyszerre kettőt is szeretek, a férjemet és egy másik pasit. Csak épp nem biztos, hogy a másik pasi iránt érzem szeretet/szerelem/vonzódás valaha is beteljesül. Jellemzőbb, hogy egy-két hét alatt lecsökken az intenzitás beteljesülés nélkül, és akkor még jobban szeretem utána a férjemet. Hát így megy ez nálam.
